Már több mint egy hete véget ért a The 100 3. évada és én még mindig értetlenül állok itt magamba, hogy egy ennyire erős kezdést, hogy tudtak ennyire laposan befejezni és, hogy ennyire erős alapötletet, hogyan tudtak ennyire gyengén bemutatni. Először még pár szót szólnék az első két évadról, és leszögezném, hogy ez a kritika SPOILEREKET tartalmaz az első és a második évadra vonatkozóan. Szóval az első évadot még az Otherworld-ös videó hatására néztem meg és ugyan az volt a véleményem, mint a videó készítője, egy nagyon izgi kis legyek ura remake, ami frissít kicsit a mára már eléggé megfáradt young adult témán. Az első évad eléggé nyitott lezárását követően pedig izgatottan vetettem bele magam a második évadba, amit a bemutatkozó évad ledarálásával ellentétben már hétről hétre néztem. Akkor igazi függője lettem a sorozatnak, minden szombat reggel korán kelltem, hogy a lehető leggyorsabban kapjam el már az első feliratos kópiát, mivel a Mount Wheather-ös szál valamint, az Arcadia lehozása a földre hozatala és a karakterek fejlődése egyszerűen egy olyan egyveleget alkottak, hogy mindenkit magával ragadott. Az évad közepén pedig a sorozat tényleg bebizonyította Finn halálával, hogy itt senki sincs biztonságban és minden döntésnek komoly következménye lesz, éppen ezért voltam nagyon kíváncsi Clarke sorsára, azok után, hogy megölt többszáz ártatlant, hogy megmentse a barátait a kínhaláltól.

Kicsit olyan volt ez az évad, mint a Mr. Robot első évada, hogy van egy nagyon jó alap ötlet, de nem tudják jól kidolgozni, csak míg ott nem volt olyan vészes a megoldás, addig itt az évad végére a sorozat már szinte elveszítette a nézőjét. De rossz-e az új évad? Összegészében egy erősebb közepes, mivel az első fele olyan durván megmutatja, hogy hogyan kell jó sorozatot csinálni, hogy attól sokan a nagytestvérek közül is tanulhatnának. Na de miről is van szó? Egyrészt arról, hogy a fény városás szálat az elején nagyon jól és titokzatosan kezelik, majd később nagyon jól mossák egybe ezt az egész, még az atomháború előtti dolgot, a földiek mitológiájával és vallásával. Az évad közepén két komolyabb szereplő is meghal és teljesen indokoltan. Míg az egyikük mártírként, szívszorító pillanatok közepette és megalázkodva áldozza föl magát a társaiért addig a másikuk szimplán egy balesetben, ami miatt először rengetegen elkezdték savazni a sorozatot, hogy ilyet nem tehetnek meg. Már akkor sem értettem, hogyha a Trónok harcában ez zseniális akkor egy másik sorozatban ez miért lenne felháborító, főleg annak tudatában, hogy ez a halál határozza meg az összes ezután következő részt és köti össze a szálakat a végkifejlet felé.

 A végkifejlet felé, aminek nagyon rosszat tett, hogy pusztán anyagi okokból elhagyták a jól bevált tizánhárom részt évadonként és váltottak tizanhatra, ami teljesen felesleges volt és az meg is érződik a semmibe tartó történetszálakon és az időhúzó epizódokon. Nem tetszett, hogy nem tudtak Clarke karakterével mit kezdeni. Egyszerűen a legtöbb részben annyi volt a szerepe, hogy problémátokozzon és mondjon két mondatot arról, hogy legyen béke, meg túl kell élni. Nem elhanyagolták a karakterét, a háttérbeszorítás jobb szó rá, még ha ez elsőre nem is egyértelmű. A mellékszereplőkkel nem volt komolyabb baj, habár Bellamy az évad első felében eléggé karakteridegen volt. Murphy pedig még mindig a személyes kedvencem, mert ő az akit végig helyén kezel a sorozat és megtartja egy utolsó kis önző szarházinak, akinek valahogy mégis helyén van a szíve annak ellenére, hogy mint mondtam egy semmirekellő alak, szerintem mindenki kőzül ő lesz az igazi túl élő. Igazából magával a Fény városával komolyabb baj nem volt, azt leszámítva, hogy ezt sokkal okosabban kellet volna kezelni és vagy jobban kifejteni vagy más irányba vinni a sorozatot.

Sokakkal ellentétben én még vevő vagyok egy negyedik évadra annak ellénére amit láttam, mert ha folytatják az évad közepe fele történő pörgést és drámát akkor azért komoly bajok nem lesznek itt.