Az az Adam Wingard rendezte ezt a filmet, akinek a zseniális The guest-et is köszönhetjük, szóval, nem csak egy sima, középszerű, házostromlós trancsírhorrort vártam ettől a filmtől, hanem, hogy valamiben legyen kimagasló.

A történet szerint egy család, a szülők harmincötödik házassági évfordulóján összejön egy hétvégét együtt tölteni a nagy nyaralóba. A helyzet először azért érdekes, mert mind a négy "gyerek" a párjával érkezik és a testvérek is már jó ideje nem találkoztak. Mielőtt kialakulna egy jó kis veszekedés a vacsora közepén, egyszer csak nyilak repülnek be az ablakon többjüket is eltalálva, aztán majd az ajtón is betörnek, a maszkos gyilkosok, akiknek elég jó okuk van arra, hogy lemészárolják a családot.

Az első hírek hallatán, eléggé lázba jöttem mikor meghallottam, hogy el fog készülni ez a film, mert batman karakterét imádom és az Acélember is, bár fenntartásokkal, de tetszett. A film bejelentése után egy évvel azt is közölte a Warner, hogy egy a Marvel képregényfilmes univerzumához hasonlót szeretnének létrehozni, csak a Dc keretei között. Ezt már kicsit szkeptikusabban fogadtam, mert engem már a Marvel sem tudott igazán felizgattni, félreértés ne essék szeretem azokat a filmeket, mert nagyon szórakoztatónak tartom őket, de egy egyszeri kikapcsoló élménynél nem tudom többre értékelni őket, magam sem tudom megmondani miért, mert a fél világ imádja ezeket a filmeket. Lényeg a lényeg, kicsit úgy voltam ezzel a filmmel, hogy vártam ...