Megérkezett a Netflix új nagy várományosa az Okja, ami a Cannes-i debütálásával, már elég nagy port kavart a filmvilágban. Történt ugyanis, hogy amikor a filmfesztiváli vetítésén a film elején megjelent a Netflix felirat a közönség elég hangosan kifejezte a nem tetszését, ugyanis szerintük egy streaming szolgáltató által forgalmazott filmnek nincs helye a versenyben. Ebbe a dologba nem mennék bele részletesen, akit érdekel utána tud olvasni, vannak érdekes értekezések. De akkor lássuk milyen film is lett az Okja.

A történet egy újonnan felvedeszett szuperdisznó faj megtalálásával kezdődik. Azért használják a szuperdisznó kifejezést, mivel ez a faj kevés táplálék elfogyasztásával képes nagyon meghízni és a testének szinte minden részét lehet hasznosítani, az az forradalmasítaná a húsipart. Rögtön küldenek is példányokat a világ minden részére különböző tenyésztőkhöz, hogy meglássák, ki tudja a legtökéletesebb példányt felnevelni. Itt jön a képbe Mija aki a papájával közösen neveli az egyik Okja névre keresztelt disznót. Amikor a szakértők meglátják, hogy milyen nagyra sikerült nekik Okját "felhízlalni" egyből el is szállítják, ami persze egyáltalán nem tetszik Mijanak, ezért egyedül nyakába veszi a világot és elindul megmenteni a szeretett állatát egy csapat állatvédelmissel karöltve.

Engem egyáltalán nem nyűgözött le a film a nagy átlaggal ellentétben, pedig nagyon jónak tűnt, főleg azért, mert Bong Hoon Ho előző filmje a Snowpiercer egy nagyon egyedi sci-fi volt, aminek első megtekintése felért egy adrenalin bombával, éppen ezért voltam kíváncsi, hogy mit hoz ki egy teljesen más sztoriból. Azt le kell szövegeznem az elején, hogy egyáltalán nem lett rossz film az Okja, csak szerintem messze nem nyújt annyit, mint amekkorát markol. Például a film közepén van egy elég hosszú akció szekvencia, ami bravúrosra sikerült. Nagyon jó a tempója, van funkciója és az aláfestő zene is kellő képp hangulatosan egyedi. Valamint a nagy nevű színészek is kitesznek magukért, habár Tilda Swinton egy tőle egyáltalán nem igeden karaktert hoz. Akit ki kell emelni az viszont Jake Gyllenhaal, aki nagyon ízlésesen túljátszotta a szerepét, ami hol nevetséges, hol vicces, hol pedig kifejezetten ijesztő lett. Ez a színész mindig brilliáns.

Gondok azonban már a film elején kiütköznek, mert például az első fél órában gyakorlatilag alig történik valami, próbálják Okja és Mija kapcsolatát építeni, de rettentően elhúzottnak érződik. Aztán a második felében nem képes megtalálni a megfelelő tempót, ami nagyon zavaróan tud hatni, hogy egyik pillanatban pörögnek az események, a másikban pedig hosszú leülős párbeszédeket látunk. A számítógépes effektek elég középszerűre sikerültek, az állat nem néz ki rosszul, de túlságosan műnek érződik ahhoz viszonyítva, hogy milyen sokat látjuk premierplánban. A film szeretne egy gyerekmese lenni, de ahhoz túl felnőttes és sötét lett, gondolok itt egy webkamerán keresztül látott jelenetre, ami eléggé keményre sikerült egy gyerekfilmhez képest, de viszont sok benne a gyerekfilmes elem, amik viszont, ha nem lehet még fiatalabbakkal megnézetni teljesen feleslegesnek érződnek. A film üzenete sem egyértelmű, mert ezt a vágóhíd ellenes propagandát elég könnyű úgy reprezentálni, hogy az állat érzelmi intelligenciája bőven meghaladja a kutyákét is, sőt több jelenetben eléggé emberien viselkedik. A filmnek a csúcspontja messze a közepén lévő üldözős jelenet sor, nem csak a látvány miatt, hanem szerintem a jelenet lezárásául szolgáló esernyős rész elég meghatóra sikeredett és szavaknélkül is jó üzenettel bírt. A film többi része viszont eléggé kiforratlan és átgondolatlan lett.

Messze nem rossz film, de érdemes a helyén kezelni, Bong Hoon rajongók lehett csalódottak lesznek, mert az Okja sajnos messze nem lett olyan egységes film, mint a rendező korábbi munkái.