A Thor filmekkel mindig is kisebb hadi lábon álltam. Míg az első részt még úgy, ahogy élveztem minden felejthetősége ellenére is, addig a második etap már igen rosszra és súlytalanra sikeredett. Éppen ezért örültem, amikor jött a hír, hogy Taika Waititi rendezi a mennydörgés istene történetének harmadik felvonását, reménykedve, hátha kap Thor is egy igazán ütős filmet, és szerencsére meg is kapta.

A történet szerint, kiderül, hogy Thornak van egy előle eltitkolt nővére is, aki éppenséggel a halál istennője, aki kiszabadul börtönéből, hogy elpusztítsa Asgardot. Na persze ehhez Thornak lenne is egy két szava, de a nő olyan hatalmas erővel bír, hogy egyből el is pusztítja Thor pörölyét és kihajítva az űrbe. Thor egy szemétlerakó bolygón ébred fel, ahol el is fogják és gladiátor küzdelmekben való részvételre kényszerítik, majd onnan megszökve kell valahogy visszafoglalnia Asgardot a nála sokkal erősebb nővérétől.

Nagyon rég volt, már olyan Marvel film, amit annyira élveztem volna, mint a Ragnarököt. Habár a film magán hordozza továbbra is a stúdió szuperhősfilmjeinek a gyermekbetegségeit eleget hozzátud adni az univerzumhoz és kellőképpen szórakoztató tud lenni, hogy ez esetben ezek felett szemet hunyjunk. Pedig továbbra sem árnyaltabb a fő gonosz, mint az eddigi filmekben, továbbra sem bír komolyabb érzelmi töltettel a film, és mindig vannak eléggé erőltetett poénok is, de szerencsére a rendezőnek sikerült belevinni a stílusát a filmbe, amitől nagyon jl összeállt a végeredmény.

A filmnek néhol nagyon infantilis és abszurd a humora, de nagyon jól áll neki, mikor elengedi magát és átmegy a teljes ökörködésbe. Az új szereplők nagyon viccesek és jól megírtak. A két gladiátor, akiket kicsit jobban megismerünk szinte minden megmozdulásukban sírva nevetős vicceket szolgáltatnak. Nagyon jó látni, hogy Az Ultron Korával egyetemben itt is nagyobb szerephez, jut Hulk, akinek a közös jelenetei Thorral végig aranyat érnek. Mind a mellett nagyon tetszett, hogy a Marvel végre kezdi feszegetni a pg13-es korhatár határait és nem restek élni az altesti humorral, de az is igen meglepő, hogy, ha elég visszafogottan is, de van vér a filmben. A film látványára sem lehet semmi panasz, az akciók remekül lettek megkomponálva, valamit néhol tényleg úgy néznek ki, mintha egyenest egy ősi viking történet elmesélését képzelnék a vászonra. Valamint, mindenképp érdemes még szót ejtenem magáról a címszereplő Thorrol, akit Chris Hemsworth minden eddiginél nagyobb élvezettel játszott el és a karakter a filmes pályafutásán először volt úgy igazán badass. 

Nem kell nagy forradalmat várni a filmtől, de aki egy igazán őrült és tökös Thor filmet akart mindig is, az nem tud ezzel a filmmel mellé lőni.