2018. sze 28.

Maniac - kritika

írta: Filmnéző Lehel
Maniac - kritika

Testről és lélekről drogokkal

A sorozatrajongók világában már akkor beindult az izgatottság, amikor jött a hír, hogy a Netflix egy limitált sorozatot készít Cary Joji Fukunaga-val.  Ő készítette anno a True Detective első évadát, de az első Netflix originál film is az ő nevéhez kötődik. Mivel én még egyik korábbi munkáját sem láttam, különösebben nem jöttem lázba, csak nyugtáztam, hogy lesz majd egy megnézésre érdemes sorozat a jövőben. Aztán elkezdtek szivárogni az első képek és egy igen egyedi hangvétel jött át ugyan úgy, ahogy a kedvcsinálókból is. Most, hogy megjelent elmondhatom, hogy az év egyik legegyedibb alkotása lett, amit szinte bárkinek bátran ajánlok. A történet két defektes életű emberről szól és kalandjaikról egy kísérleti fázisban lévő új gyógyszer tesztelésén.

Többet nem árulnék el a sztoriról, hagy érjen mindenkit meglepetésszerűen az események láncolata. Nagyon sok más alkotással lehet párhuzamot vonni vele, mégis képes megmaradni teljesen egyedinek és sikeresen felépíti a saját mikro univerzumát. Ezt úgy kell elképzelni, hogy szinte minden jelenet tartalmaz valami elrejtett utalást, egy korábbi jelenetből és idővel nagyon rá tud állni az ember agya ezeknek a húsvéti tojásoknak a keresésére. Hatalmas élvezet, amikor még az utolsó pillanatban is képes valami aranyos dologra visszautalni, még a sorozat elejéről. Már egy jó ideje megszoktuk, hogy a sorozatok színészgárda tekintetében simán felveszik a versenyt a hollywood-i filmekkel, de itt még az átlagosnál is messzebb mentek és a két főszereplő mellett, a mellékszerepekben is olyan nevek vannak, mint Justin Theroux, Sally Field vagy Gabriel Byrne. Visszatérve a főszereplőkre, a Stone és Hill páros remekül működik és végig tudunk izgulni, hogy kettejüknek végre sikerüljön megérteniük egymást. Mindkettejük karaktere szerethető a maga, módján, de Jonah Hill karakterével előbb fogunk együtt érezni.

A sztori alapból egy alternatív valóságban játszódik, de az igazán érdekes pillanatok, azok a drogtesztek, amikor is a páros a Testről és Lélekről-höz hasonlóan képes kapcsolatot létesíteni egymással és találkoznak az álmaikban. Ezek az álom jelenetek mind más-más filmes műfajban játszódnak, a gengszter sztorin át, a családi drámán keresztül egészen egy hidegháborús űrlényes sztoriig minden megtalálható itt. Nagyon érdekes, ahogy az álmaikban szerepelnek azok a személyek, akiket a páros a valóságban is ismer és ez által különböző történeteken keresztül ismerjük meg a személyiségüket és a kapcsolatukat a való világgal. Egyedül talán Emma Stone tündés fantasy-ja volt az, ami kevésbé volt érdekes, mert szerintem túl hosszan időzött a testvér kapcsolaton, de a mellékszál lezárása, ezért is kárpótolt. Egyedi sztori mellé egyedi megvalósítás is társult, ugyanis a film technikailag is lenyűgöző. Tele van jobbnál jobb beállításokkal és ötletekkel, amik remekül lettek megvalósítva. Ennek egyik csúcsa, Emma Stone vágatlan lövöldözése a folyosón, de a gengszterfilmes  montázs is nagyon emlékezetes volt. Végezetül még a zenét érdemes kiemelni, ami valami elképesztően újszerű és rongyosra hallgatható lett és nagyon sokat hozzátesz a sorozat egyedi hangulatának a megteremtéséhez.

Eddig az év egyik meglepetése számomra a Mainac, mert arra számítottam, hogy egyedi és nagyon profi munka lesz, de egy ennyire szívmelengető történetre nem voltam felkészülve.

Szólj hozzá

Sorozatok