2018. sze 02.

5 film, amit még nem láttál pedig illene #1

írta: Filmnéző Lehel
5 film, amit még nem láttál pedig illene #1

Most, hogy kialakult egy komolyabb olvasótáborom, gondoltam eljött az idő, hogy az írások ne csak rólam, hanem kicsit rólatok, olvasókról is szóljon. Ezért ezzel a bejegyzéssel el is indítom a Filmnéző blog első havi rendszerességgel megjelenő rovatát, ami az „5 film, amit még nem láttál pedig illene” címmel fog megjelenni, minden hónap első vasárnapján. Aki nem ma kezdett olvasni az tudja, hogy nem pont a fősodorbeli filmek érdekelnek leginkább, ami nálam sem egy nagyon régre visszamenő dolog. Egyszerűen annyi történt, hogy szépen fokozatosan azt vettem észre, hogy egy-egy kevésbé ismert vagy kisköltségvetésű film sokszor nagyobb élményt tud nyújtani, mint azok a filmek nagy része, amikről mindenki beszél.  Egyrészt ezért is találtam ki ezt a rovatot, hogy másokkal is megoszthassam ezt az örömömet, de hazudnék, ha ennyi lenne az indoka, van ennél egy kicsit önzőbb okom is. Biztos más is kezd kicsit besokallni, leginkább attól, hogy mindig mindenki ugyanarról az épp aktuális pár jólmenő filmről beszél, gyakran hangoztatva az „elmúlt x év legjobbja” jelzőt, de szerintem nincs olyan szinten a mainstream filmkészítés, hogy ezt olyan gyakran kéne hangoztatni, mint, ahogy azt sokan megteszik. Ezt orvosolván és az igazi filmkülönlegességekre vágyóknak ajánlani fogok havonta öt filmet, amik nagyobb közönségre és ismertségre lennének érdemesek. Minden hónapban lesz egy tematika, ami alapján kiválasztom az öt filmet. Mint az elején is írtam ez a rovat nem csak rólam fog szólni igazán, hanem rólatok, Filmnéző olvasókról, ezért mindenkit arra buzdítanék, hogy írja meg a véleményét mindig az aktuális öt filmről, ajánljon nekem és másoknak is megtekintésre érdemes filmeket és nyugodtan adjatok ötleteket mi legyen a következő hónap tematikája. Remélem hosszútávon egy kisebb közösség is ki fog alakulni ezen rovat alatt és mindenki rengeteg filmélménnyel fog gazdagodni.

Sokat gondolkoztam rajta, hogy mégis mi legyen az első hónap témája, de végül mivel itt az ősz és egyre hosszabbak a sötét éjszakák gondoltam, hogy kezdjünk a horror filmekkel. De persze ez így egy elég nagy halmaz, amiből nagyon sok szempont alapján lehet meríteni, ezért olyan öt horrorfilmet szedtem össze, amik úgy igazán rám hozták a frászt és vagy olyan jóízűen lehoztak az életről úgy, ahogy azt kell. Fogadjátok sok szeretettel.

Here Alone (2016)

Kezdjük is a sort egy zombi filmmel. Kénytelen vagyok beismerni, hogy maga az alműfaj kicsit a gyengém és nem olyan nagy művészet kikergetni velük a világomból. A Here Alone viszont egy különleges film, ami szinte semmi pénzből készült is a minimális eszköztárával is képes volt olyan emlékezetesen megrémíteni és olyan realizmussal ábrázolni egy esetleges zombivírus forgatókönyvét, hogy azt egyhamar nem fogom elfelejteni. Az alaptörténet szerint egy nő egyedül próbál meg túlélni az erdőben elszigetelten, de egy férfi és egy fiatal lány is szegődik hozzá a szenvedéssel teli mindennapokban, valamint visszaemlékezések formájában, megtudjuk, hogyan nézhettek ki az apokalipszis első napjai és mi történt a főszereplő családjával. A film leginkább Az Út című filmre hajaz és annak ábrázolás módjára és a zombik csak egy plusz adalék, de pont az élőholtak alulszerepeltetése miatt olyan erős amikor jelen vannak. Azt a hűtős jelenetet nem hiszem, hogy valaha is elfogom felejteni.

Sinister (2012)

Talán ez a legismertebb darabja a listának, hisz ez igazából egy maistream hollywood-i kísértetházas film, és maga az alapvetése nem sokban különbözik a többi Blumhouse-os kísértetes filmtől. Viszont van egy ütőkártyája, ami az Insidous és Démonok Között filmneknek nincs, az pedig a besorolása. Ugyanis a film mindamellett, hogy nagyon erős a jól bevált jumpscare-es ijesztgetések terén is, nagyon erőszakos és már csak a filmszalagokon lévő kivégzésekkel képes rá hozni az emberre a frászt. És ha ez nem lenne elég ott a film fináléja, ami mindenféle olcsó ijesztést mellőzve vérfagyasztó hidegséggel reprezentálja az egyik elképzelhető legnagyobb tragédiát.

Resolution (2012)

A Justin Benson és Aaron Moohead rendezőpáros filmes debütálása egy nagyon nem hétköznapi horrorfilm, amiben csak halványan fedezhetők fel a hagyományos horror elemek. Az ereje mégis pont abból adódik, hogy A Ház Az Erdő Mélyén-hez hasonlóan játszik a műfaji sablonokkal és ezáltal nagyon hamar paranoiássá tudja tenni ez embert és hagyományos értelemben vett ijesztgetések nélkül is el tudja érni, hogy elalvás előtt többször is körbenézzünk a szobában, hogy minden rendben-e. Iskola példája annak, hogy attól lehet a legjobban beparázni, ha nem tudjuk, hogy pontosan mitől is kell félni. A film fináléjával ad egy minimális feloldozást, amikor magyarázatot kapnak a történések, de garantáltan nem életünk legkellemesebb estéjének nézünk elébe.

Ravenous (2017)

Ismét egy zombi film (mondtam, hogy a gyengém), ami a realitás helyett inkább egy művésziesebb darab, de nem kevésbé félelmetes és a művészi elemek is inkább csak a film bizarrságát erősítik. Egyszerre több túlélő kálváriáját láthatjuk, amik szépen lassan összeérnek egy véres fináléba. Rengeteg a filmben a jumpscare és gyakran teljesen elveszítik az alkotók a valóságossággal való kapcsolatot a para jelenetek fokozásának árán, de a végeredményt látva ez teljességgel kifizetődik. A bútorokat kupacokba hordó és azokat megszállottan bámuló fertőzöttek látványa leírva elég furán hangzik, de a végtermékben egy nagyon egyedi és bizarr hatást tud elérni.

The Descent (2005)

És akkor a lista végére jöjjön a Hellboy reboot-ot készítő Neil Marshall agymenése, ahol hat nő kénytelen küzdeni az életben maradásért egy barlangrendszerben. A film első fele a magasiskolája a klausztrofób thrillereknek, még azok is kellemetlenül és szűkösen fogják érezni magukat, akik amúgy egyáltalán nem hajlamosak ilyesmire. A film második fele pedig az igazi adrenalin pumpáló jumpscare cunami iskola példája. Onnantól, hogy a híres éjszakai kamerás jelenetben megtörténik az első kontaktus a barlanglakó lényekkel egy olyan eszeveszett hullámvasútra ültet fel minket Marshall mester, amit egy hamar nem fogunk elfelejteni. A finálé pedig már csak a hab a tortán és sokat elmond róla, hogy anno nem is engedték beletenni a moziverzióba.

Ez lenne a szeptemberi öt film, amit még nem láttál pedig illene. Írjátok meg, hogy tetszettek a filmek és, hogy nektek melyik filmek okoztak álmatlan éjszakákat.

Szólj hozzá

5film