És ezennel elindult a Filmnéző blognak a sorozat rovata, amiben értelem szerűen sorozatokról fogok írni kritikákat. Az első kivesézett sorozatnak talán nem is találnék jobbat a Fargonál, a filmes vonatkozásai miatt. Na de most a sorozatoknál maradva, a Fargo 2014-ben indult útjára az FX csatornán és jelenleg amerikában a második évada fut, de én most az elsőröl fogok beszélni.

A sorozat egy 2006-ban, Mineshotában történt valós gyilkosság sorozatot dolgoz fel. A történet szerint, Lester Nygard egy napon megelégelve a felesége idegesítő viselkedését és állandó fölényeskedését, úgy dönt,(egy bérgyilkos hatására) hogy elteszi az asszonyt láb alól. Amikor a rendőrök megérkeznek a házhoz az asszonyt és a rendőrkapitányt holtan, míg Lestert ájultan találják és ezután elkezdődik a nyomozást, mivel Lester azt állítja, hogy egy ismeretlen férfi leütötte és megölte a feleségét.

A sorozatot röviden úgy lehetne jellemezni, mint a Breaking Bad fekete humorral és igaz történet alapján. De mielőtt sokaknak felcsillana a szeme ez a történet, ha nem is minőségben, de a történet méretében nem éri utol a Breaking Bad-et. Ami a legjobban tetszett a sorozatban talán az volt, hogy nagyon hangulatos volt a környezet (Pl: nem volt olyyan rész a sorozatban, amelyben nem láttunk volna havat). A havas, téli Mineshota nagyon illet a film sötét hangulatához. A történetben magát a cselekményt a valós vonatkozás miatt nem nagyon tudom dicsérni, de azt annál inkább, ahogyan az el lett mesélve, mert ez egy ízig vérih fagyos thriller. A sorozat tempója egyeseknek néha tulságosan kimért és döcögős lehet, de azért unalomra vagy vontatottságra azért nem kell számítani. Mint említettem az embert nem feltétlenül a történet, hanem inkább a megvalóstás fogja lenyűgözni. A kamera kezelés nagyon jó, szép és érdekes képeket kapunk, ami kompenzálni tudja a sorozat lassab tempóját. Nagyon jó párbeszédeket irt az író úr, mert egyszerűen minden beszéd természetesnek és könnyednek hat, ezzel is igazolva azt a tényt, hogy a Fargo a sötét hangulata és brutalitása ellenére egy nagyon szórakoztató sorozat.

A színészek remekül lettek castingolva a szerepekre, ráadásul a sorozatban olyan nevek játszanak el főbb szerepeket, mint például Billy Bob Thornton vagy Martin Freeman, akik gondoskodnak arról, hogy ez a sorozat ne csak a hangulata miatt legyen emlékezetes. Szinte már hihetetlen, ahogy a néző Martint Freemant egy Bilbo és Watson után egy a havas városok Walter White-ja ként látja. Ha egy mellékszerepet egy kevésbé tehetséges színész játszik el, akkor azt konpenzálja az érdekes karakter, de ez néhol, habár ritkábba de fordítva is igaz. A sorozat nagyon brutális, és ezt ne úgy értsétek, hogy sok a véres jelenet, mert nincs sok, de amikor van azoknak egyszerűen olyan súlya van, hogy egy gyengébb idegzetű nézőt nagyon meg tud viselni. Összegészében a sorozat egységes képet mutat, talán a közepén ül le egy kicsit a cselekmény, de aztán elkezd tovább csordogálni a végkifejlet felé.

Aki szeretne rézese lenni egy eleinte kicsit derűs, de aztán egyre sötétebb kalandnak és nem veti meg vagy jól bírja az erőszakot, annak egy jó élmény lehet a Fargo, de aki egy hűvös, kimért és lassan folyó thrillert szeretne nézni, annak is igen kellemes 10 epizódban lehet része. A másidok évad egy másik valós eseményt fog feldolgozni, mivel ezt a történetet lezárul a 10. rész végén. Úgyhogy rá is vetem magam a második évadra.