Egy rakás ember felébred egy szobában amiről fogalmuk sincs, hogy hol van vagy hogy hogyan kerültek oda. Mindannyian egy kis piros körben állnak és ha kilépnek belőle akkor meghalnak. Egy pár kör után rájönnek, hogy két percenként meghal valaki. Eltelik még egy kör és rájönnek, hogy ők választják ki, hogy ki haljon meg két percenként és ekkor kezdődik a játék.

 Az tetszett a legjobban a filmben, hogy igazából a néző is egy szereplő, aki szintén minden egyes körben mérlegel és döntést hoz. Talán pont ezért nyújt olyan lehengerlő élményt a Circle, mert mi is részesei vagyunk ennek a szörnyű és halálos játéknak aminek egy győztese lehet és ha a végén a rossz embert ölöd meg és azt hagyod életben aki téged akar megölni akkor véged. Egyedül nézve, már már egyes horrorokkal vetekszik a film, néha olyan szinten frászt tud hozni az emberre. A szereplők nagyon jól lettek össze válogatva, mert vannak itt szinte az összes gazdasági szintekből a munkanélküli bevándorlótól a fehér üzletemberig, vannak fehérek feketék (egyébként ez egy igen érdekes konfliktusnak lesz majd a forrása), valamint idősek és fiatalok is. Az opera tőri munka igen kreatív lett, mivel a párbeszédek alatt szinte mindig fejmagasságban van a kamera és kapkod ide-oda az egyes szereplők között, ezáltal még jobban azt az érzetet keltve, hogy a néző is ott áll a többi ember között.

Erről a filmről érdemben nem lehet sokat irni (annál jobb beszéd téma), ezért nem is fogok, hanem azt mondom aki teheti nézze meg.