Amikor anno moziban láttam a Lucyt, nagyon tetszett a film témája, de a film már kevésbé, éppen ezért kelltette fel a figyelmem, hogy szinte minden második kritikában pozitívan hivatkoznak egy hasonló témájú filmre, a Csúcsgatásra. Valamilyen leírhatatlan oknál fogva, viszont csak most, majd két évvel a Lucy után jutottam el oda, hogy megnézzem, de szerencsére nem bántam meg, hogy az esti filmnél mellette tettem le a voksomat.

 A film története szerint, Eddie Morra az alkotói válságban szenvedő író az egyik napon összefut a volt sógorával és ő ad neki egy drogot ajándékba. Eddie kipróbálja az anyagot és olyat tapasztal, amit eddig még soha. Az érzékei kiélesednek, az agyában évek óta lappangó információk kerülek elő és az alkotás kényszerét érzi. El is kezdi irni a regényét és egy nagy részét meg is csinálja ma. A volt sógorát ezek után holtan találja mikor újra elment volna hozzá kérni az anyagot és ezek után megtalálja nála az összeset, amiket el is tesz annak rendje és móndja szerint, majd azt láthatjuk, hogy mit tenne egy átlag ember ha mindenkinél okosabb lenne.

Ez tipikusan olyan film, aminek a megtekintése a legszívesebben elindulnánk, hogy jobbá tegyük a világot. Talán ezért is volt viszonylag nagy siker és hivatkozott rá mindenki két évvel ezelőtt nagyon pozitívan, mert az egész filmből árad egy frissesség amit főleg a pörgő cselekménynek köszönhet. a történet nagyon hamar elkezd pörögni és a filmben folyamatosan történik valami, semmi üres járat nincsen, talán néhe azért kicsit lassíthatott volna, hogy a néző is vehessen egy levegőt és feldolgozhassa, hogy mit látott. Persze nem kell nagyon komoly eszmefuttatásora vagy nagy megfejtésekre számítani, mivel ez egy ízig vérig közönségfilm. Nem is bizonyítja ezt a tényt semmi sem jobban, mint az, hogy Robert De Niro csak azért szerepelt benne, hogy a neve miatt többen megnézzék, mert ezt a szerepet bármelyik alsóközép kategóriás színés is eljátszotta volna. Nem úgy mint Bradley Cooper szerepét, aki nagyon jól hozza a drogfüggő ultra zsenit, aminek az eljátszása az utolsó jelenetben teljesedik ki. A film nagy részére elmondtható, hogy jól kifejti amit felvállalt, amiért szintén piros pont jár az alkotóknak. A mellékszereplőket éreztem a kelleténél haloványabbnak, hiába a főhős centrikus történet, azért nem szabad a kisebb szerepeket sem teljes mértékben elhanyagolni. A vizuális effekteket éreztem még kicsit B-kategóriásak, de ezeken kívül nem nagyon tudok mibe érdemben belekötni.

Akinek tetszett a Lucy az mindenképp nézze meg, de aki egy pörgős és szórakoztató filmre vágyik az is nyugodtan tehet vele egy próbát.