Történt egyszer, hogy egy srác megakarta nézni a Hardcora Henry-t a helyi art moziban, de azt sajnos technikai okok miatt nem játszották, így kénytelen volt a Tiszta szívvel című magyar filmet nézni. Szegény filmre az elején ok nélkül, csak a helyzet miatt is haragudtam, de aztán szerencsére volt olyan jó a film, hogy minden szomorúságomat elvegye és hogy egy újabb nemzetközi színvonalú magyar filmet láthassak a moziban.

A történet középpontjában három mozgáskorátozott ember áll, névszerint Zoli, Rupaszov és Barba Papa. Közülük ketten tolószékesek és Barba Papa pedig csak nehezen tud járni. Na de úgy alakul ki a kapcsolatuk, hogy Rupaszov a börtönből szabadulva, a rehabilitáción össze ismerkedik velük és mivel ő bérgyilkolással keresi a kenyerét, felbérli a két srácot, hogy fuvarozzák és segítsék a megbízások végrehajtásában, ám Rupaszov nem sejti, hogy ezzel őket is belerántja egy olyan világba ahonnan már nincs kiút.

Nem sok olyan film készült, ami ennyire emberien és hitelesen ábrázolja, milyen is lehet mozgássérültnek lenni, viszont ez az alkotás ezt olyan mesterien teszi, hol úgy, hogy elszörnyűlködünk, mint például amikor Zolit megvizsgálja az orvos, hol úgy, hogy a könnycsatornákat támadja, és hol úgy, hogy nagyon őszinte és kedves humort alkamaz. Erre a humorra az a legjobb példa a filmből, amikor Barba Papa egy távcsővel próbálja kémlelni a gonosz maffiavezér házát, mint a legtöbb akciófilmben, ám erre képtelen a keze rángadózása miatt. A történet kimondtatlanul is fejezetekre van bontva, amely fejezetek szinte mind mind különböző stílusó filmeknek felelnek meg, éppen ezért az egész film egy hatalmas műfajegyveleg és ebből kifolyólag nem olyan jó a tempója, mint lehetne, mert míg egyes részek nagyon pörgősek, addig máskor hosszú percekre és jelenetekre le tud ülni a film.

Az operatőri munka jól sikerült nagyon, a párbeszédeknél sokszor kapunk hosszabb snitteket, amiknek köszönhetően sokkal kevésbé érződnek mesterkéltnek a párbezsédek. Ha a Víkendben is alkalmazzák ezt a technikát akkor talán ott is jobban működtek volna az eszmecserék. A színészek egytől egyig jól alakítanak, főleg Thuróczky Szabolcs viszi el a show-t, de a többiek is nagyon jól játszanak, még ha szerintem páran magukat is alakították. A filmben van egy nagyon rövid (1 perc) vágatlan lövöldözés, ami nagyon pofásra sikeredett és abban a jelenetben is nagyon tetszett, hogy minden úgy ment mint egy hagyományos akciófilmben, aztán a végén a film szembesítette velünk, hogy a főhős ugyabár egy tolószékes ember és egy nagyon szórakoztató és székmarkolósan izgalmas jelenetet kaptunk. A filmnek igazából az az egy komoly hibája van, hogy túl sokat markolt és ennyit dolgot nem is tud egyszerre tökéletesen bemutatni, de cserébe kapunk tőle elég kárpótlást, hogy a végén teljesen jó szájízzel jöjjünk ki a teremből.

Aki teheti az nézze meg moziba, vagy valamilyen formában fizessen érte, hogy a filmalapnál lássák, hogy amíg ilyen nemzetközi szintű filmekre adnak pénzt, addig a nézők is vevők lesznek rájuk.