Már a Tiszta szívvel kritikámban tisztáztam, hogy miért nem tudtam megnézni moziban ezt az első teljes mértékben belső néztből látszódó filmet. Már a kezdeti fázisában felfigyeltem erre a filmre, pontosabban még a demo fázisában, amikor ugyanis rendező forgatott egy videóklippet, ami ugyan ezzel a technikával készült. Már akkor is nagyon elnyerte a tetszésemet, főleg azért, mert eddig nem nagyon láttunk ilyet, és főleg nem ilyen komoly akciójelenetek keretében. Majd mikor megjelent az első előzetes, még csak simán Hardcore néven, teljesen lázba jöttem és türelmetlenül vártam a megjelenési dátumot. Ugyabár moziban nem tudtam, de most végre sikerült megnéznem élvezhető minőségben és szerencsére megérte ennyit várni rá.

 A nyitójelenetben egy laboratórium szerű helységben térünk magunkhoz és egy nő közli velünk, hogy egy balesetet szenvedtünk, de sikerült életben tartaniuk azáltal, hogy robottestrészeket rakta be nekünk. Ugyabár az fps nézetnek végett beszélek a történetről egyeszám első személyben. Nem telik el sok idő azután, hogy magunkhoz tértünk, de máris betörnek a létsítménybe és mivel a technológiánkat akarják, de a nővel, aki azt állítja, hogy a beavatkozás előt a feleségünk volt, megszökünk, de aztán sikerül megszökni, de a feleségünk náluk marad, ezért megindul egy őrült hajsza a feleség után.

A bot egyszerű sztorit szerencsére sikerült egy kicsit megspékelnijük pár fordulattal, amik ugyan nem ütnek nagyot, de arra teljesen jók, hogy ne érhessék komoly vádak a történetet. De ennél a filmnél ez teljesen mellékes, hiszen mindenkit az érdekel, hogy hogyan működött a teljes mértékben belső nézet. Azt kell mondjam úgy, ahogy azt elvárja az ember. A filmbe nagyon kevés vizuális effektet használtak és a mutatványok túlnyomó részét ténylegesen megcsinálták kaszkadőrökkel, ami meg is látszik az eredményen, mert habár néha elfogja az ember a szédülés és a tériszony, tényleg úgy érezzük, hogy mi üldözzük vagy verekszünk az adott emberrel.

A Harag útja óta nem láttam filmben ilyen komoly kaszkadőr munkát, amiért jár minden elismerésem az alkotók számára. Sok helyen olvastam, hogy jó ez a film, de ezt csak egyszer tudják elsütni, meg nem lenne értelme folytatni, szerintem ez nem így van, mert a kamerakezelésén és a mutatványokon kívül sok más értéke is van a filmnek.  Az egyik ilyen pozitívuma az a rengeteg videójátékos utalás. Például a főhős nem tud beszélni, vagy a filmvégi bossfight előtt a főhősre zúduló ellenség áradat. Ezenkívül a nagyon jó a humora, ami főleg Sharlto Copley-nek köszönhető, aki már egy jó ideje nem volt ilyen jó formában, de láthatóan élvezte is a szerepét a nézők, nagy örömére. Még a film zenéjét szeretném kiemelni, amit nagyon jól eltaláltak az összes jelenethez.

Akit, egy kicsit is érdekel az mindenképp nézze meg, de a Crank rajongóinak is erősen ajánlott.