Ez egy 2015-ös posztapokaliptikus kamara dráma, igen impozáns színész gárdával. A film története szerint egy meg nem nevezett, valószínűleg nukleáris katasztrófa miatt a föld lakossága kipusztult. Ann, akit Margot Robbie alakít, egy a családja által művelt birtokon éli magányosan a mindennapjait, mivel a völgy egy szintén nem megmagyarázott ok miatt teljesen védve van a radioaktív sugárzástól. Az egyik nap egy még élő tudós érkezik a birtokra, aki nagy örömére a műszaki ismereteivel, sokatt segít a nőnek a jobb életkörülmények létrehozásában. Annak rendje és módja szerint össze is melegednek és a problémák csak akkor kezdődnek el amikor egy Caleb nevű harmadik szereplő is megjelenik a képben. 

A filmet talán azzal a szóval lehetne jellemezni, hogy korrekt, de ezt nem úgy kell érteni, hogy a dolgok nagy részében közepesen teljesít, hanem minden gyengébb aspektusára jut egy jó is. A párbeszédek nagyon jók és habár a legtöbbször csak lógak a levegőben, mégis élvezet őket hallagtni. A színészek egytől egyig jól teljesítenek, de semmi világ megváltót nem kell várni. A tempója nagyon lassú a filmnek, de ezt nem érezzük meg annyira a mindössze másfél órás játékidő végett. Az üres járatok se tűnnek olyan hosszúnak, főleg a nagyszerű fényképezés miatt. A helyszínül szolgáló völgy nagyon szép, amit ki is használnak és mind szépségét részletesen bemutatják nekünk. 

 A szerelmi háromszög a film nagy részében csak egy szerelmi kapcsolat, ugyan is a harmadik fő csak a játékidő kétharmadánál jelenik meg, éppen ezért csak egyetlen egy komolyabb akkor most kié lesz a nő párbeszéd zajlik le a két szereplő között. A film végét teljesen nyitottan hagyják, ami nagyon jól jellemzi a filmet, mert igazából az egész alatt azt éreztem, hogy tök jó, meg teljesen leköt, de mégis hiányzik valami, valami konkrét. Például arról semmit sem tudunk meg, hogy akkor milyen katasztrófa is történt, ezzel szemben sokat mesélnek arról, hogy például milyen volt hetekig egy bunkerben élni, ami érdekes, de mást szívesebben hallgattam volna. Nagyon szép lett a filmnek a zenéje, amit többször is átkötnek és van, hogy a szereplők is hallják és van, hogy mi is haljuk. Sokat köszönhet a film a zenéjének, mert végig egy nagyon melankólikus hangulatot kölcsönöz neki, ami remekül illik ebbe a paradicsom az apokalipszisben világba.

Aki szeretne egy kicsit csendesebb és leülősebb filmet nézni annak akár jó választás is lehet, de nem kell tőle semmi komolyat várni.