Sajnos, főleg a hossza miatt, csak most jutottam el oda, hogy újranézzem Tarantino első western filmjét, ami akkoriban eléggé megrengette a közönséget, persze csak pozitív értelemben.

A történet szerint, a fogorvosból fejvadásszá avanzsált King Schultz, kiszabadítja a rablszolga Djangot, akire azért van szüksége, hogy három igen értékes embert levadászhasson. Megállapodást kötnek, hogy ha Django segít neki levadászni őket, akkor Schultz a tél után megkeresi és felszabadítja Django szintén rabszolga feleségét. A lány utáni nyomozásuk Missisipi állam legnagyobb ültetvényeséhez Calvin Candie-hez vezetik őket, akitől egy csellel próbálják meg megvenni a lányt.

Történet szempontjából a film nem nyújt sokat, hiszen elég belegondolni, hogy milyen kevés, a történetet előremozdító dolog történik a film 165 perce alatt és mégis aki leül elé, kevés ilyen majdnem három órát fog kapni más filmektől. Persze lehet mondani, hogy a régi westernekben is kevés minden történt és inkább a karakterek vitték a történetet és ez így is volt jó, hogy Tarantino volt olyan bátor, hogy 2013-ben letegyen az asztalra egy ennyire régimódi és mégis nagyon frissnek ható filmet. Csak így a második megtenkintésre vettem észre, hogy Django milyen szép karakter fejlődésen megy át, ami azért nem olyan szembetűnő, mert Jamie Foxx remekül játszik és mert, csak kis léptekben van adagolva, ami egy nagyon jó természetességet ad a fő karakternek. Christopf Waltz teljes mértékben meg érdemelte ezért a szerepért az oscardíjját, habár én még mindig azt mondom, hogy Hans Landa egy Brad Pitt-es párbeszéddel jobb volt. Dicaprio-nak pedig, mind a mai napig élete egyik legnagyobb alakítása, még így másodjára is, úgy, hogy tudtam mi fog történni, teljesen lesokkolt a vacsorás jelenet. 

A filmnek még egy másik erénye, ami miatt anno ekkora port is kavart, szerintem az, hogy még nem volt olyan film ami ennyire természetes brutalitással mutatta volna be a rabszolgatartást. Vannak benne olyan jelenetek amiket szó szerint fáj végignézni, annyira brutálisak és az Aljas nyolcassal ellentétben itt ezt nem a nagy mennyiségű vérrel érték el. Sokan szidták a film zenei felhozatalát, mert egyáltalán nem westernes, de szerintem épp ettől lesz egyedi és nagyon stílusos. Az opertőri munka nagyon jó a filmben, a hirtelen közelítések valamint a lovaglós jelenetek külön kiemelendők. És persze a párbeszédek értelemszerűen fantasztikusak és itt egy percig sem lesznek teljesen öncélúak, nem úgy mint az Aljas nyolcasban.

Aki még nem tette és nem érzékeny a rabszolga témára az mindenképpen tegyen vele egy próbát, viszont akit megviselnek a durvább képsorok az mindenképpen kerülje el.