Emlékszem tavaly ősszel az egész twitter azon pörgött, hogy mennyire zseniális a The Leftovers-nek a második évada, meg, hogy ez életük sorozata stb.. Ezzel azért rendesen felkelltette az érdeklődésemet és mostanra el is jutottam oda, hogy végignézzem az első évadot, aminek láttán azt kell mondjam, hogy tényleg lehetséges, hogy a második olyan jóra sikerült, mert már ez a nyitó szezon is nagyon emlékezetesre sikeredett.

Az egyik pillanatról a másikra eltűnik a teljes emberiség 2%-a. Egyesek Isteni csodaként, míg mások a végítélet előszele ként tekintenek rá, de persze van aki racionális magyarázatot keres rá. Egy biztos, hogy ez megtörtént és ezzel mindenkinek együtt kell élnie. A történet ennek az esetnek a harmadik évfordulóján kezdődik egy olyan család körül, ahonnan nem tűnt el senki, mégis széthullottak.

Habár a Lost-ot nem láttam, azt azért kijelenthetem, ha ez sorozat így folytatja, márpedig ez előzetes infomációim alapján még ennél is jobban csinálja, akkor a mai sorozat áradatban is képes lesz kiemelkedni az átlagból. Az első rész megtekintése után még kicsit értetlenül fogtam a fejem, mert nagyon önző lett a sorozat kezdése, mivel nem ad esélyt a nézőnek, hogy egy kicsit ráhangolódjon ahangulatára, hanem egyből 100%-on "pörög", de ezt most nem a tempóra, hanem a drámaiságra értem. Igazából a harmadik rész volt a töréspont, amikor teljesen magábaszippantott a The Leftovers, mert kevés olyan sorozat van, ami már az első évad harmadik részénél megenged magának egy spin-off epizódot. De akkor mitől is működik ilyen jól ez a sorozat? Egyrészt a színészek egytől egyig hihetetlen átéléssel hozzák a karaktereiket, akiket leginkább a Better call Saul mellékszereplőihez tudnék hasnolítani, mert itt is szinte az összes szereplőről bármikor elnéznék egy teljes külön álló sorozatot.

És itt következik egy másik nagy erénye a sorozatnak, hogy nagyon emberi és a misztikus alapvetése ellenére próbál mindent a legföldhözragadtabban bemutatni, például egy nem teljesen ép elme küzdelmét a megőrülés ellen. A színészek közül egyedül Justin Theroux-ot emelném ki, Remélem, hogy nem szenved Aaron Paul betegségben és ezen kívül majd még rengeteg Kevin Garveyhoz hasonló alakítást láthatunk tőle egy nagy költségvetésű film főszereplője ként. Ami még kiemelkedik a mai átlagból az a sorozat zenéje. Talán a Requiem egy álomért óta nem volt még olyan filmzene, ami ennyire simulna a jelenetekhez és az atmoszférához és mint egy sokadik szereplő szinte minden második jelenetben ottvan, hogy jelezze mindenki felé azt a reményteljes szomorúságot ami árad belőle. 

Hát engem megvett kilóra és még sok mindent tudnék írni róla, de inkább megyek és kezdem is a második évadot.