Sajnálom, hogy elspoilerezte nekem az internet, hogy életem sorozat élménye lesz, bár nem tudom, hogy hogyan tudtam volna úgy feldolgozni ezt a mesterművet, ami egy teljesen új szintre emeli a tv-s (HBO...) műfajt, mert szerintem még nem találkoztam ennyire érzelmes és egyben elgondolkodtató sorozattal.

A történet úgy folytatódik, hogy Kevin lányával, valamint Noraval és Lillyvel karöltve új városba költözik, méghozzá Miracle-be, ahonnan a nagy eltávozás idején senki sem tűnt el. Az első este az új szomszédjuk áthívja őket a szülinapi bulijába, ami után a lányuk elmegy a barátnőivel bulizni. A lány nem tér haza és a többi barátnőjével együtt eltűnik és ekkor sok emberben is felmerül a kérdés, hogy vajon újra megtörténhet-e az eltávozás.

Na, persze nem csupán ennyiről szól a történet, de ezt nem lehet másként spoilermentesen megfogalmazni. A sorozat teljesen felhagyott a lineáris történet vezetéssel, későbbi dolgok előbb vannak és előbbiek később, ami nagyon jót tesz neki, mert így nagyon jól operál a néző tudatlanságával. A sorozat ereje leginkább abban relylik, hogy képes nagyon kényes témákat nagyon érzékin és filmkészítés szempontjából a művészet legmagasabb fokn érinteni. Legalább, ha nem több olyan jelenet van minden részben, ami a kép, a zene, a történet vezetés, a színészi alaktítás az operatőri munka... miatt egy olyan egységet képez, amit nagyon nagyon ritkn láthatunk, ha egyáltalán látunk sorozatban. Nálam Justin Theroux felkerült Brian Cranston szintjére, ami a sorozatbeli alakítást illeti. Eddig még senki nem játszotta el ilyen átéléssel egy elme harcát a teljes megőrüléssel szemben. Az új szereplők nagyon érdekesek és rendkívül passzolnak a Harvey bagázs mellé, Kevin Caroll-t emelném ki közülük, aki nálam az év mellékszereplője, a kiszámíthatatlanságe miatt, az ember nem tudja eldönteni, hogy Kevin-t épp a legjobb barátjának tartja vagy meg akarja ölni.

 A sorozat zenéje már az első évadban is egy külön szereplő volt, de ez itt hatványozottan igaz. Főleg, hogy mostmár egy szám helyett már háromról beszélünk, amiből főleg a Pixies klasszikusa miatt fogjuk látni a legemlékezetesebb jeleneteket ("me neither"). Örültem neki, hogy egy kicsit többet kaptunk a misztikumból, mint az előző évadban, főleg azért, mert azt nagyon jól kezelték. Amiről azt hisszük, hogy valami természet feletti dolog miatt történt, arró kiderül, hogy csupán egy átverés, viszont amiről azt hinnénk, hogy csupán kamu, vagy nem igaz, arról kiderül, hogy nincs rá ésszerű magyarázat vagy, hogy racionálisan gondolkova elég nehéz felfogni. Így főleg az objektív dolgokról írok, mivel ezt az élményt mindenkinek magának kell megélnie és ezt sajnos nehéz szavakkal megfolgalmazni, mert ezt az élményt más műveszeti ezközzel nem is lehet nyújtani, és a mozgóképen belül is nagyon ritka.

Senki se hezitáljon és kezdje el nézni, mert megéri. Sose vártam a nyár közepén ennyire a Januárt.