A régi, még rendes maszkokkal forgatott filmeket sosem láttam, de valahogyan soha sem érdekeltek, míg az animációs sorozatnak mindig is nagy rajongója voltam kisgyerekekként. Ennek ellenére sem tudtam a Tini nindzsa teknőcök rebooton anno jól szórakozni, mert egyszerűen szerintem élvezhetetlen volt a logikai hibái miatt. Az arany málna összes jelöltjében nem volt annyi logikai hiba, mégsem éreztem teljes mértékben kidobott pénznek azt a filmet sem, mert a karakterekhez fűződő szép gyerekkori emlékeket nem tudtam kitörölni és azért akció szintjén tényleg odatették a filmet. Most pedig azért ültem be a folytatásra, mert egy két órás agyatlan, de szórakoztató akció-baromságra vágytam amit, meg is kaptam a filmtől.

A történet szerencsére nagyon egyszerűre lett fogva, annyi történik, hogy az első részben elfogott Zúzót kiszabadítják, mikor átszállítják egy másik börtönbe. A szabadítást egy teleportálással hajtják végre, ám Zúzó nem oda érkezik ahova tervezték , hanem egy földönkívüli hadvezérhez, Kranghoz, aki megbízza, hogy szerezze be a teleportálógépe többi darabját és igázzák le együtt a földet.

Ezenkívül van még egy kis felesleges drámázás arról, hogy a teknősök visszaváltozzanak-e emberré vagy sem, de az a teleportálógépdarabos dolog körül forog a fő szál. Objektíve nézve egy fokkal jobb film lett, mint az első része és megértem, hogy sok embernek ez is csak egy lesz a sok középszar film közül, de nekem egy nagyon jó szórakozás volt, mert míg az első rész próbálta kicsit követni ezt a mostanság menő minden sötét és komoly vonalat, dacára annak, hogy már azt is főleg gyerekeknek szánták. Azzal ellentétben itt az alkotók teljesen elengedték magukat és átmentek a teljes ökörködés felé, ami nagyon jól áll a filmnek. A film humora is fejlődött, az előző részben szinte csak kínosak voltak a poénok, amíg ebben tudatosan elhelyezett és jólidőzített poénok is voltak, persze mindegyikre jutott egy gáz beszólás, de messze nem voltak ezek sem annyira vészesek, mint az előzőrészben. A film fejlődését egyébként én főleg a rendezőváltásnak ítélem, mert amíg a teljesen középminőséget képviselő Jonathan Liebsman azon kívül, hogy még mindig nagyon ért az akcióhoz,  nem tudott mit kezdeni a teknősökkel, addig az újfiúnak számító Dave Green egy teljesen élvezhető filmet tett le az asztalra.

 Mint folytatás, azért működik a legjobban, mert Krangot kivéve nagyon jók az új karakterek, főleg az őrültmód ripacskodó Stephen Farrelly és Gary Anthony Williams által megformált Rocksteady és Bebop. Szerintem csakis rendezúi utasítás lehetett, de mindenesetre valaki szerencsére tisztában volt vele, hogy egy lila punkhajú partyszemüveges varacskosdisznó embert és egy bőrmellényes orszarvút nem lehet komolyan venni és ezért minden jelenetük nagyon jól működik, mert a film sem veszi őket komolyan. Stephen Amell pedig egy teljesen sablon, szórakoztató karaktert hoz Casey Jones szerepében. A cgi minősége középszerű, viszont az akciók nagyon jól sikerültek ismét, sajnos az előző rész hegyoldalas jelenetét egyik zúzás sem tudta űberelni, de legalább sok akció szekvencia van a filmben és ezek közt van egy igen elborult is. A film zenéje is nagyon jól működött, éreztem, hogy a sok retrószám használtával az idősebb közönséget próbálták szórakoztatni és sikerült is nekik. És akkor a feket leves. Akkár mennyire is jól szórakoztam ez még mindig egy rosszfilm, a sztori ismét egy hülyeség, a Zúzó és Krang karaktere nagyon kínos a keménykedősnek szánt jelenetekben, és habár a teknősök a jó szinkronhangjuk miatt egész szórakoztatóak, még mindig mindegyiküket legfeljebb egy szóval tudnnk jellemenzni, ahogy teszi is a film a főcímben.

A jelenlegi gyér mozikínálatban jó választás lehet, ha valaki csak vidám két órát szeretne eltölteni, de azért nem árt óvatosnak lenni vele és az elvárásokat elég alacsonyra levinni.