Mivel az új Star Trekre csak hétvégén jutok el és mivel a héten néztem újra 2014 legjobb filmjét (szerintem) úgy gondoltam írok róla egy ömlengést, hogy aki még esetleg nem látta volna mindenképp pótolja. A fent látható plakát volt az első hivatalos kép ami kikerült és azért választottam ezt a képet, mert amikor még anno 2013-ban megláttam engem egyből megfogott, mert én ilyen menőn kinéző szuperkatona ruhát addig még nem láttam, de még azóta sem.

 A film első pár percében kapunk egy rövid montázst tv közvetítésekből, hogy képbe legyünk a dolgokkal, vagyis, hogy jöttek az idegenek és elkezdtek leigázni minket, de az embereknek rengeteg vereség után sikerült egyszer győzniük, ezért az idegenek által elfoglalt Európánál partra szállnak normandiánál. Itt jön be a képbe Bill Cage a katonaság médiaosztályának a vezetője, aki azt a parancsot kapja, hogy menjen egy filmes stábbal az első hullámmal, mint a katonaság arca. Cage persze nem igazi katona és amikor látja, hogy nem tud kibújni ez alól megpróbál elszökni, de elfogják és közlegényként ébred már bent a katonai támaszponton és kénytelen lesz partraszállni. A partra szállás katasztrófába torkollik mivel az idegenek valahonnan tudták, hogy az emberek minden erejükkel támadni fognak és éppen ezért Cage is elesik a csatában, ám halálakor egy idegen vére ráfolyik és felébred akkor amikor közlegényként ébred a bázison és újra jön a parta szállás és újra meghal és újra felébred...

 Miért ilyen jó ez a film? Egyrészt képest volt egy nagyon jó témát, ugyebár az ismétlődő idő témáját újszerűen feldolgozni, mert ezt azért egy igazi nyári blockbuster keretiben még sosem láttuk és egy ilyen drámai témát képes volt ízléses humorral megközelíteni, úgy, hogy a drámai jelenetek is teljesen jól működnek. Másrészt meg egy eszméletlenül jó akciófilm is. Ez sokban köszönhető a szuperkatona ruhának, ami szerintem az első olyan ilyen ruha amiről tényleg elhiszi az ember, hogy a valóságban is életképes lenne. A tesztoszteronbűzhöz, ami néhol elég erősen érezhető a film alatt, nagyban hozzájárul a j-raj, akik engem teljes mértékben a Bolygó neve: Halálra emlékeztettek ezzel a beképzelt tahósággal, valamint az első partraszálláskor is hasonlóságot fedeztem fel bennük az előbb említett film osztagával, ugyan is mindkettőben az elején elhisszük, hogy ezek az adrenalin függők szétrúgják az idegenek seggét, aztán tűzfüggönnyel, de elég szaporán menekülnek el. Nagyon jó volt látni Tom Cruise-t végre egy akciófilmben is színészkedni, mármint mindig is kifogástalanul hozta a kőkemény macsót, de itt végre egy igen értékelhető karakterfejlődésen megy keresztül, ami miatt amikor ismét kőkemény macsó lesz sokkal keményebbnek érződik.("..és egy plusz aku     hozd!") Emily Blunt ebben a filmben hozza szerintem élete alakítását, mivel nem csak a kötelező akciófilmes jó nő volt, hanem tényleg egy brutális "acél amazon", akiről elhisszük, hogy egymaga megnyert egy csatát. A piros, az átlagnál sportosabb robotruhája, azzal a hatalmas vas pallossal pedig egyszerűen léglegzet elállítóan szexin néz ki.

 A kémia nagyon jól működik a két főszereplő között, valamint a színészek terén a mellékszereplők is elég emlékezetesek lettek, elég csak Bill Paxton-ra és a tüzes kemencéjére gondolni, ahol ugye az igazi hősök kovácsolódnak, hogy őt idézzem. Az akciójelenetek nem hosszúak, a leghosszabb folyamatos akció az első, ahol ugye Cruise még egy teljesen csatatérszűz katona és nem történnek nagy dolgok, de aztán rengeteg, rövid akciójelenetet apunk, amik valami elképesztően adrenalin pumpálóra sikerültek, amihez néhol elég annyi, hogy a kép főszereplő szuperruhában rohanjon miközben kocsikat taszítanak el maguk elől. Az első osztályú akció egyértelműen Doug Liman-nek köszönhető, aki a Bourne rejtély óta nem volt ilyen jó formában és egy újabb filmmel irta be magát az akciótörténelembe. A film sztorija teljesen átlagos nem lesznek benne hatalmas fordulatok, de mégis tud kiszámíthatatlan lenni, főleg azért, mert nagyon jól kezeli az ismétlődő időt. A vágás az ilyen időutazós filmeknél fontos tényező, ami kofogástalan volt. A történet nem tartogat nagy csavarokat, de nagyon jól kezeli az ismétlődő időt, ami itt teljes mértékben kiszámíthatatlan, a szó jó értelmében, mivel sokszor játszanak a nézői tudatlansággal. A film atmoszférája egy az egyben az első Bourne filmet idézi, a napot itt szem fogjuk egyszer sem látni, minden sötét és felhős, de ennek ellenére a jó humornak köszönhetően egy cseppet sem lesz nyomasztó a film, egy jelenetet leszámítva, de ott ez is volt a cél. Én még a film elálomgyáriasított befejezését is megtudtam bocsátani, mivel az utolsó kép amikor Tom Cruise nézi Emily Blunt-ot és elmosolyodik, majd megszólal John Newman-től a Love me again, egyszerűen zseniális lett, anno a moziba tiszta libabőr is lettem.

 Ezt a filmet mindenkinek bátran ajánlom, lehet, hogy nem fog neki annyira tetszeni, mint például nekem, de nem hiszem, hogy volt bárki is ezen a földön, aki úgy ült volna fel utána, hogy megbánta volna, hogy megnézte.