2016. júl 25.

Star Trek - Mindenen Túl - kritika

írta: Filmnéző Lehel
Star Trek - Mindenen Túl - kritika

 A régi sorozat és a filmek sosem tudtak engem szórakoztatni, ezzel szemben J.J. Abrams 2009-es reboot-ja annál inkább, habár az akkori átlag nézőkkel szemben én nem dobtam tőle egy hátast, de egy nagyon jó popcorn mozinak tartom mind a mai napig. A másodikrész nekem valahogy jobban betalált, talán az érdekesebb gonosz miatt, de szerintem nem csak annak volt köszönhető. hanem az a film valahogy jobban egybe volt, míg szerintem az első rész kicsit ingadozó volt, na de itt a harmadik rész, ami szerintem egyenesen beugrott a sorozat legjobbjának a helyére teljesen megérdemelten.

A történet szerint Kirk és az Enterprise legénysége már három éve utazik a mély űrben, hogy új civilizációkat fedezzenek fel. Kirk nagyon belefáradt már a felfedezésbe és azt tervezi, hogy kilép a csillagflottából, de amikor egy űrállomáson megállnak, hogy utánpótlást vegyenek fel, egy ismeretlen segítséget kér tőlük és egy lerombolt hajónak, egy ismeretlen bolygón rekedt legénységének a segítségére sietnek, ám a mélyűr távoli zugaiban minden eddiginél veszedelmesebb ellenséggel kell szembenézniük.

A film elején megilyedtem kicsit, mert hiába az olyan brutálmód jól kinéző űrállomás, hogy még egy veterán mozisnak is leejti az állát, kicsit döcögősen indul a film. Aztán kapunk egy nagyon gyorsan vágott és eléggé ütős űrcsatát, abból az igazi jobbik fajtából, amiben ez az új széria mindig is jó volt. Aztán lezuhannak ugyebár a szereplők a bolygóra és mindenki olyannal kerül össze akivel ellenszenves vagy nem sok közös pillanatuk volt az előző részekben, ami egy nagyon jó forgatókönyvírói döntés volt. Nagyon jók voltak az új szereplők is és itt főleg Jaylah karakterére gondolok, akit a Kingsman-ből már ismerős Sofia Boutella játszik, kifogástalanul. A film nem kevés emlékezetes pillanata között van. amikor Kirk ránéz a kapitányi székre és ő fogja magát és beül a helyére. A főgonosz is egész elfogadható volt, habár Idris Elba hiába tett meg mindent, nem érte el Cumberbatch Khan-jának a szintjét. A rendező váltásnak én nem láttam különösebben említendő nyomát, legfeljebb azt tudnám megemlíteni, hogy szinte teljesen eltűntek a lens flare-ek, ami lehet kicsit fura lesz annak, aki mostanában látta az első részt.

 A film látványvilága még az utóbbi pár év cgi dömpingjében is kiemelkedően jó, rengeteg emlékezetes jelenettel és képesek voltak ezt elérni anélkül, hogy egyetlen egy város is elpusztult volna, ami kicsit furán hangzik, de ha jobban belegondolunk a mostani nagyköltségvetésű filmek igen nagy részébe városok elpusztításával próbálják meg leejteni az állukat, ami egy idő után már inkább fárasztó, mintsem szórakoztató. A közelharci akciókon még lenne minket csiszolni, de már egy fokkal jobb ezeknek a vágása, mint a sötétségbenben és legalább kapunk eygy elég ütős bunyót, aminél látszik, hogy tényleg odatették magukat az alkotók. A párbeszédek néhol kicsit klisések, de a jó poénok miatt, amiknek a nagy részt Carl Urban szolgáltatja, ez teljesen megbocsátható. A színészgárda a harmadik részre teljesen jól összeszokott és ennek köszönhetően olyan jól működik köztük a kémia, mint még soha. Az utalásokkal is bőkezűen bánt a film, de nagyon értékelendő az a tisztelet, ahogy viszonyul az eredeti sorozathoz.

Ezzel a résszel szerintem az is tegyen egy próbát, akinek az első kettő nem jött be, mert ez, mint írtam, azokat bőven felülmúlja.

 

 

 

 

Szólj hozzá

Kritikák