Először egy, a filmtől teljesen elvonatkoztatott megjegyzéssel kezdném ezt a bejegyzést, ugyanis volt szerencsém ezt a filmet, a máltai nyaralásom alatt a sziget legnagyobb multiplex mozijában megnézni és a vetítés alatt olyan történt, ami számomra egy teljesen újkeletű dolog volt. A film felénél egyszercsak elsötétült a kép és felkacsolták a villanyt és elkezdtek reklámokat játszani a film közepén, a mögöttem ülő férfit megkérdeztem, hogy ez normális-e és mondta, hogy minden film közepén van egy öt-tíz perc reklám, aminek ha úgy nézzük egy három órás filmnél pisiszünetnek még jól jöhet, de egy ilyen épphogy másfél órás filmnél az illúzióromboláson kivűl sajnos semmi pozitív része nem volt. Mindenesetre egy érdekes élmény volt, de azért remélem, hogy nálunk nem találják ki ezt. Na de a film.

A történet, hogy úgy mondjam egyszerűen elmondható. Egy szörfös lány űzi a kedvenc sportját, majd megsérül a lába és egy kisebb, a vízből kiemelkedő zátonyra mászik, ahonnan a körülötte köröző cápa végett nem tud elmenni. Ha valaki olvasott már pár kritikát a filmről, akkor most tőlem sem fog semmi újat hallani, ugyanis a film tényleg egy üdítő színfolt ebben a szürke nyári mezőnyben és akár az évszak legjobbja is lehetett volna, de sajnos a film, az utolsó tizenöt percében nagyon rossz irányba mozdult el azzal, hogy elhagyta a fölrdhözragadtságát és fizikailag és etológiailag is teljesen képtelen dolgokat pakoltak bele a végébe, hogy az igénytelenebb nézők nehogy azt mondhassák rá, hogy "dehát semmi sem történt benne". Azonban, amíg eljutunk a fináléhoz addig egy olyan feszült és naturalista brutalitással ábrázolt, ám de goreba nem átmenő izgalmas egy órát kapunk, ami teljes mértékben megéri a jegyárat.

A cápa nagyon jól lett meganimálva, nem is tudom, hogy mikor látta utoljára ennyire jól kinéző tengeri állatat és nála már csak Blake Lively néz ki jobban, aki egyszerűen vonza az ember tekintetés és a külseje mellett, még egy egész erőteljes alakítással is elszórakoztat minket. A film látványvilága pedig egyszerűen szemkápráztató. Az operatőri munka nagyon mozgalmas és intenzív, gyakran használ nagytotálokat, amik a film helyszínéül szolgáló öböl szépsége miatt egyszerűen gyönyörűek. Minden második képkocka simán elmenne háttérképnek. A cselekmény pedig egy percre sem válik unalmassá, hanem beszippantja a nézőt és mi is együtt agyalunk a főszereplő nővel, hogy vajon, hogyan fogunk kijutni ebből az igen embertpróbáló szituációból.

Aki egy igazán izgalmas mozi élményre vágyik és képes elvonatkozatni a film utolsó negyed órájától, annak egy nagyon feszült és jó filmben lesz része.