2016. sze 04.

Kingsman: A Titkos Szolgálat - kritika

írta: Filmnéző Lehel
Kingsman: A Titkos Szolgálat - kritika

Aki látta a 2015 legjobb filmjeiről szóló bejegyzésemet, az már tudhatja, hogy mennyire szeretem ezt a filmet és mivel a heti premierfilm a moziban egy szar akciófilm, gondoltam leírom a hosszú véleményem erről a mesterműről.

A történetet különösebben nem vázolnám fel, mert az alapstory eléggé sablonos, ha pedig azokat a történéseket írnám le, amire nem jön rá a néző az első tíz perc után, akkor meg azok számára nagyon durván elspoilerezném ezt a filmet, márpedig ez a kritika most leginkább azoknak szól akik még valamiért nem nézték meg.

 Az első előzetesek után eléggé szkeptikusan áltam hozzá a filmhez, még az után is, hogy a megjelenése után hiába nem volt teljesen egyöntetű a pozitív a vízhang, de többnyire azért szerette a szakvélemény. A filmet volt szerencsém Imax-ben nézni, ami nem sokatt adott hozzá az élményhez, de így utólag mégis örülök, hogy a lehető legnagyobb vásznon láthattam. Matthew Vaughn a képregény filmek után, a kém filmek armadájába hozott egy teljesen új színt, úgy, hogy képes volt megcsinálni egy szörnyen bugyuta és ripacskodó főgonoszt, az egyik leginkább elborultabb világ elpusztító tervvel, úgy, hogy a film teljesen komolyan vehető maradt, főleg a jó színészekkel eljátszott menő karakterek és az emlékezetesnél emlékezetesebb jelenetek miatt. Az egész filmet átjárja egy nagyon természetes lazaság, ami miatt végig úgy érezzük, hogy ez a lehető legvagányabb dolog amit ember kamerával felvehet. Elég csak a főgonosz személyi testőrére gondolni, aki pengelábakon ugrálva vágja félbe az embereket. Egyszerűen jó ránézni egy ilyen szereplőre, egy olyan korban amikor a nagyköltségvetésű film jelentése nagyjából egyenlő a biztosági játékkal. A színészek egytőle egyig hozzák a legjobb formájukat, Colin Firth a legemlékezetesebb mind közül, aki mindenidők egyik legmenőbb és veszélyesebb titkosügynökét teszi le az asztalra. Taron Egerton pedig a karakter sablonossága ellenére, mégis teljesen frissnek hat Töki szerepében.

 Már ennyi pozitívum is elég lenne ahhoz, hogy egy év végi listán ott legyen a legjobbak között, de a Kingsman itt még korán sem áll meg, sőt, elhozza nekünk az utóbbi évek legjobb akciójelenetét. Igen, a templomos mészárlásról beszélek, amiben az a legjobb, hogy nem csupán egy minden másodpercében a legnagyobb szakértelemmel elkészített iszonyúan feszült és letaglózóan brutális jelenet, de még a cselekmény szempontjából is fontos szerepe van a filmben. Emellet még ott van a filmben a szabadeséses jelenet, ami a tériszonyra már egy kicsit is hajlamosabb embernél tuti fel felfogja kavarni a port, mert egyszerűen ilyen intenzív zuhanós jelenet szerintem nem nagyon van más a filmekben. És akkor az olyan apró, az akciórajongókat kényesztető dolgokról, mint amikor Töki vágatlanul leügyeskedi magát a sorházról, vagy a film végi utolsó harc, ami egyszerűen olyan intenzív színvilággal rendelkezik, ami már majdnem átmegy zavaróba, de e helyett szimplán megmarad szuperlátványosnak, még nem is beszéltem. A filmnek van egy nagyon intelingens és az igazi filmrajongók számára igen szívmelengető humora, aminek hála egy perc sem marad anélkül, hogy a film ne olvasna be a tucat kémfilmeknek.

Akit megmozgatnak az újszerű dolgok vagy szimplán kicsit csak kicsit is, de érdeklődik az akciófilmek iránt annak kötelező darab.

Szólj hozzá

Kritikák