Egy nagyon kellemes meglepetés volt ez a film, mivel csak egy szokásos romantikus komédiát vártam tőle, erre egy gyönyörűen fényképezett és tartalmasan szép történetet kaptam tőle. A történet középpontjában Rosie és Alex áll akik gyerek koruk óta legjobb barátok. Mint a legtöbb fiú lány barátságban, ők sem tudják eldönteni, hogy akkor most próbálják meg komolyabbra fordítani a kapcsolatukat, netán a barátságuk árán vagy maradjanak meg legjobb barátoknak. Tizennyolc éves korukban úgy hozza a sors, hogy az élet más irányba viszi őket, ami nem tesz jót a kapcsolatuknak és egy hosszú történet veszi kezdetét arról, hogyan sikerül újra egymásra találniuk.

 A film nyitójelenetében Rosie-t látjuk amint egy esküvőn feláll és közli, hogy ez élete legboldogabb napja, majd a nézőkhöz szólva elmondja, hogy inkább kezdi a történet elején és innen kezdődik el a rendes történet, Rosie tizennyolcadik születésnapján. Ez egy nem túl eredeti húzás, rengeteg hasonló filmben elsütik ezt a kezdjük inkább az elején húzást, de mégis működik, kellően fenntartja a figyelmet a film elején. A film cselekménye tizenkettő év alatt játszódik le és kétszer ugrunk nagyobb időt a történetben, amiben rengeteg minden történik azáltal azt érezhetjük, hogy gyorsan elrepül a film. Talán az tetszett a legjobban a filmben, hogy valóságos és nagyon emberi volt, nem csak a szereplők, hanem a szituációk szempontjából is. Erre egy jó példa, hogy igazából minden, a történetet előrendítő dolog általában valami hétköznapi apróság, egy el nem olvasott levél vagy egy rossz helyre küldött email stb... A színészek jól hozzák a szerepeiket, Lily Collins-ért sosem rajongtam, de ez a film ingen megkedveltette velem. Sam Claflin-t pedig továbbra is egy tehetséges srácnak tartom, aki szépen lassan mászik fel a ranglétrán. A mellékszereplők is egytől egyig érdekesek a maguk módján és itt is csak azt tudom elmondani, hogy a legtöbb szereplő annyira hihetően reális, hogy bármelyikük simán lehetne a szomszédunk.

 Az operatőri munka és jelenetek beállításai pedig egyszerűen lélegzet elállítóak, amiben az a legjobb, hogy egyáltalán nem nyomják túl és csak akkor van retina orgazmus, ha a jelenet is komolyabb érzelmi töltettel bír. Az a jelenet amikor Alex közli, hogy még nem volt kész az apaságra egyszerűen annyira zseniális, hogy nálam egyből ott van az elmúlt pár év legjobb jelenetei között. A film zenéje nagyon passzol a jelenetekhez és a viszonylag sok sláger felhasználásának köszönhetően igen gyakran eléggé hangulatosak lesznek az egyes jelenetek, valamint azzal, hogy a számok az idő előre haladtával is egyre újabb zenék lesznek jól érzékeltetik az idő múlását. A filmnek van egy könnyedebb humora, amin egyszer nem fogunk felnevetni, de mégis egy nagyon derűs vidámságot sugall, ami egy jó kis fellélegzést jelent a sok dráma között, mivel a film inkább billen a dráma felé, mint a komédia felé, mivel a humor igazából csak hangulati szinten jelentkezik.

Mindenkinek bátran ajánlom, egy nagyon szép és emlékezetes alkotás, ami randifilmnek is kiváló.