A nyár folyamán a magyar Amc-n többször is belefutottam ennek a sorozatnak a reklámjába, de valahogy csak egy újabb középszernek könyveltem el, éppen ezért, nem is szenteltem neki figyelmet, de aztán az utolsó filmbarátok podcast-ben hivatkoztak rá, mint egy jó akciósorozat és ez egyből felkeltette a figyelmemet, mert ugyebár a Banshee véget ért és nem igen akadt, ami a sorozatok terén pótolná az akció éhségemet és ezért egyből bele is kezdtem, amit nagyon jól tettem.

 A történet középpontjában egy a bűnözőből prédikátorrá avanzsált férfi áll, akit egy különös földöntúli erő megszáll és ezáltal képes bárkit az akaratával irányítani. Időközben visszatér hozzá egy nő a régi életéből és kéri, hogy hagyja ott az unalmas kisvárosi papi életét és álljon bosszút vele egy régi ismerősön, valamint összehaverkodik egy egy suttyó vámpírral is.

 Sok helyen olvastam, hogy sokaknak nem tetszett az, hogy ez az első évadot akár egy részben is letudhatták volna, hiszen az egész a sorozat alapjául szolgáló képregénynek csupán az előzménye. Én nem értek ezzel egyet, mert szerintem így is volt elég potenciál ebben az úgymond eredetsztoriban, amit ki is használtak a nézők nagy örömére. Az első rész talán kicsit kaotikusnak tűnhet azok számára akik nem ismerik a képregényt, de pár résszel később mikorra jól megismerjük az összes karaktert az első rész is teljesen letisztázódik. A többi rész nagyjából egy egységes képet alkot, mindegyik nagyon szórakoztatóra sikeredett, van egy két töltelék rész, de azok sem válnak öncélúvá a remek karakterek és színészek miatt. A castingra a legjobb jelző a tökéletes lehet, de mivel semmi sem tökéletes, ezért inkább azt írom, hogy hihetetlen. Dominic Cooper remekül hozza a kiégett kisvárosi prédikátort, aki önmagával küzd, hogy megtartsa az ígéretét és jó prédikátor legyen és, hogy ne törjön elő belőle a régi énje. Ruth Negga nő létére talán a sorozat legtökösebb karaktere, dühkirohanásai és a temperamentumossága végett nagyon jók a közös jeleneteik a viszonylag kiegyensúlyozottabb prédikátorral. A mellékszereplők érdekesek és egyikük sem válik erőltetetté, közülük talán az angyalduó a legemlékezetesebb.

Még van egy szereplő, aki miatt mindenkinek kötelező a sorozat, aki kicsit is érdekelnek a vámpírok, mert a Joseph Gilgun által játszott Cassidy nekem már így egy évad után is, minden idők legkirályabb vámpír karaktere akit valaha láttam mozgóképen. Egyszerűen minden pillanata aranyat ér, Gilgun a legjobb választás volt a szerepre. Nehéz megfogalmazni, hogy miért ilyen zseniális, de egyszerűen van ebben az emberben és a jelenlétében valami természetes lazaság, ami nagyon jót tesz egy drogos vámpírnak. A humora nagyon jó a sorozatnak, nem az a nagyokat nevetős, hanem sokkal inkább a képi humorra, valamint az szarkazmusra épít, amit én nagyon szeretek. A szövegem elején ugye írtam, hogy az akció miatt kezdtem el nézni ezt a sorozatot és e téren egy nagyon kellemeset csalódtam benne, mivel akció nélkül is remekül működne a sorozat, de így, mint egy plusz adalékként van jelen az akció, ami ugyan nincs minden epizódban, de amikor van, akkor nagyon brutális és emlékezetes. A párbeszédek nagyon jól és pattogósra lettek megírva. Technikai téren hozza a kötelezőt, de kell semmi kiemelkedőt várni, inkább az elborult ötletekkel tűnik ki a sorozat az átlagból. Mielőtt bárki nekikezdene, azért azt el kell mondanom, hogy a az erősen vallásosaknál kivághatja a biztosítékot, mert eléggé egyedi módon ábrázolja, az angyalokat és a mennyországot egy intézményesített létesítményként ábrázolja.

Aki akar látni egy brutális és poros agymenést annak remek választás lehet, vámpír fanoknak pedig kötelező.