2016. okt 02.

A Kiéhezettek - kritika

írta: Filmnéző Lehel
A Kiéhezettek - kritika

Az előzetes kritikák alapján nagyon rápörögtem erre a filmre, mivel olyanokat lehetett olvasni róla, hogy újra életet lehelt a zombi műfajba, vagy, hogy új műfaj klasszikus született. Sajnos csalódnom kellet benne.

"Valamikor a jövőben az emberiség nagy része egy gyorsan pusztító fertőzés áldozatává vált. A pusztítást okozó különleges gomba az emberi szervezetbe jutva átveszi az irányítást az idegrendszer fölött, s a fertőzöttek, azaz a kiéhezettek gyorsan elveszítik személyiségüket, emberi mivoltukat és egészséges emberek húsával táplálkoznak. A egészségesek védett városokban élnek, vagy guberálókká válnak, azaz veszélyes bandákhoz csapódva próbálják túlélni a kialakult helyzetet. Mindeközben egy jól védett katonai bázison különleges gyerekeket - köztük Melanie-t - tartanak gondosan elzárva egymástól és az őket vizsgáló tudósoktól. Ők is kiéhezettek, azonban megőrizték emberi tulajdonságaikat, sőt, kiemelkedően magas intelligenciával rendelkeznek. A tudósok abban reménykednek, hogy segítségükkel - vagy inkább felhasználásukkal - sikerül megtalálniuk az ellenszert a pusztító vírus ellen."

Először kezdeném azzal ami jó volt. A film első fele nagyon biztatóan indul. Az első húsz perc nagyon érdekesre sikeredett a maga rejtélyességével, valamint az a jelenet, amikor betörnek a fertőzöttek a bázisra, az tényleg új műfaj klasszikus lett, mert ritkán sikerül ennyire realisztikusan ábrázolni, egy ilyen szituáció káoszát. Valószínűleg pár év múlva már filmkészítési alapkő lesz, hogy, ha valaki intenzív és kaotikus akciójelenetet szeretne készíteni, akkor azt egy vágással érdemes megcsinálni. A film második felében lesz a filmek egy szarkasztikus humora, ami nem megy át paródiában, csupán a helyzet abszurditását meglovagolva enyhíti a feszültséget. Itt emelném ki Paddy Considine karakterét, aki szerintem messze lejátszott mindenkit a vászonról és egy nagyon érdekes változáson megy át a karaktere a kezdeti ütni való szarháziból, a film legszimpatikusabb karakterévé. A legtöbb egysorost is neki köszönhetjük, amiknek a nagy része igen emlékezetesre sikeredett. Megpróbáltak új dolgokat is belehozni a történetbe, ami egy ennyire túlhasznált műfajnál nem egy egyszerű dolog, de mégis sikerült nekik, ami olyan szempontból lehet jó, hogy elindíthatja a zombifilmek új stílusú hullámát.

A horror elemek hol jó működnek, hol pedig átmegy teljesen öncélú gore-ba. Itt arra gondolok, hogy például Melanie-t többször is látjuk premier plánban, ahogy egy kisállatot eszik nyersen, ami szimplán arra volt jó, hogy néhány embernek felfordítsa párszor a gyomrát. Legalábbis én azért szoktam, horrort nézni, hogy féljek és nem azért, hogy hányjak. Nincs bajom az ilyen szempontból szaftosabb jelenetekkel, ha nem öncélúak, de ezek itt azok voltak. A film néhol leül és nem mindig kapunk érdekes párbeszédeket, de van amikor csak időhúzás van és ilyenkor szívesen rápillantanánk az óránkra, hogy tudjuk mennyi van még hátra. A film zenéje szörnyűre sikeredett, majdhogynem elviselhetetlen. Éreztem, hogy az alkotóknak mi volt a céljuk ezzel, de a feszültség és frusztráltság érzése helyett szimplán csak idegesített.

Összegészében, egy nem rossz zombi film, néhány érdekes műfajbeli újítással, de műfaj klasszikusnak semmikép sem mondanám. Ha valaki mindenképp műfaj klasszikust szeretne látni az nézze új Snyder-től a Holtak hajnalát.

Szólj hozzá

Horrorfun