A Disney remake hullámának az 1977-es Pete's dragon is áldozatul esett, habár ebben az esetben valamilyen szinten még indokolt is volt az újragondolás, mivel egy kevésbé ismert darabról beszélünk, aminek a híre sem túl jó.

A történet szerint Pete az öt éves kisfiú egy autó balesetben elveszíti a szüleit és egyedüli túlélőként ott marad az erdőben, ahol találkozik egy sárkánnyal, aki nagyon barátságos és remek barátság alakul ki kettejük között. Telnek múlnak az évek és a fokozatos erdőirtás végett elkerülhetetlen lesz az emberekkel való találkozás és ennek következtében Pete-et elszakítják a sárkánytól és beviszik a városba megtudni a múltját, ám ő mindenképpen szeretne visszajutni szeretett sárkányához. Azonban Elliotot e helyi favágók, miután felfedezik, le akarják vadászni.

Nem hangzik túl eredetin mi? Hát persze, mivel nem is az. Az Elliot a sárkány a történetében nem hoz semmi újat, nagyon sok momentumban hajaz a Dzsungel könyvére. De vajon baj ez? Egyáltalán nem. Mivel az Elliot a sárkány tipikusan az a remake, ami annak ellenére, hogy nem mutat fel semmi újat, nem érződik feleslegesnek, mivel nagyon ízlésesen lett elkészítve. Hasonlóan, mint a tavalyi Dzsungel könyve remake. Nagyon jó döntés volt a Disney részéről az eddig csak független filmeket készítő David Lowery-t a rendezői székbe ültetni, ugyanis nagyon érzékien, már már művészfilmes elemekkel nyúlt hozzá a témához. Az egész filmnek nagyon jó feel good hangulata van, amivel olyan remek filmeket tud megidézni, mint például a Captain fantastic vagy a Nyár királyai. A zenei betétek nagyon jól ellettek találva és segítenek a nézőnek felvenni a film meditatív hangulatát. A film üzenete is nagyon ízlésesen, szerényen lett tálalva, mivel hiába hangzik el jó párszor, hogy márpedig a csodákban hinni kell, egyáltalán nem lóg ki a párbeszédekből.

A színészek egytől egyig remekül játszanak. A gyermek színészeknek is egyáltalán nem zavaró a játéka, Oona Laurence pedig szerintem korunk egyik legtehetségesebb gyerek színésze. A felnőtteknél nagyon jól hozza Brycre Dallas Howard a kitűnő családanya szerepét, valamint egy kisebb mellékszerepben szerepel a mindig nagyszerű Robert Reford is. Karl Urban egy sablon rossz fiút játszik a tőle megszokott felemás játékkal, valahogy a szélsőségesebb szerepek jobban állnak neki szerintem. A film látványára sem lehet panasz, amit tudtak kihoztak a költségvetésből. A sárkány nem néz ki tökéletesen, cserébe a mozgásanimációjára nagyon nagy gondot fordítottak, ezért néhol már el is felejti a néző,hogy egy cgi állatot néz. 

Egy igazi meglepetés film lett az Elliot a sárkány, ami erősíti a jól sikerült remake-ek táborát, ezzel is bizonyítva, hogy jó kezekben minden arannyá válhat.