Végre én is láthattam ennek a remek trilógiának a befejező darabját és így végre én is elmondhatom, hogy a Majmok bolygója újragondolásának ott van a helye az új évezred legjobb filmtrilógiái között.

A történet évekkel az előző rész után játszódik és ott kapcsolódunk be, amikor egy csapat katonát legyőznek egy csatában a majmok az otthonuknál. Az emberek évek óta próbálják levadászni Cézárt, de sikertelenül, ám egy besúgó végett megtudják hol rejtőzködik és be is törnek oda és egy könyörtelen ezredes lemészárolja Cézár családját. Cézár ekkor pár társával elindul, hogy megkeresse az ezredest és ezzel megkezdődik az utazása a bosszú fájdalommal és bánattal kikövezett útján.

Az a legjobb ebben a trilógiában, hogy mind egyes film a hibái ellenére is kitűnő alkotás és mindegyikben vannak olyan erős és emlékezetes pillanatok, amik végett hosszú évek múlva is beszélni fogunk ezekről a filmekről. Ennek is megvannak a maga hibái, amiket az elején letudnék, hogy utána jöhessen a sok pozitívum. A filmnek van egy pár következetlen húzása, ami valószínűleg a lusta forgatókönyvnek tudható be. Kapunk egy vicceskedő figurát egy új karakter képében, aki annak ellenére, hogy ízlésesen használták és tulajdonképpen működik, nagyon kilóg a filmből. A film első felében a vándorlás annak ellenére, hogy hangulatos szerintem a kelleténél kicsit jobban el lett nyújtva. Valamint az engem nem zavart, de sokaknak azért szúrhatja a szemét, hogy az előző részhez hasonlóan sok dolog nem a vásznon történik, hanem csupán elbeszélésekből tudjuk meg és a történet sem olyan nagyívű, mint ahogy az a marketingben reklámozták.

Ami nagyon jót tett ennek a filmnek is, mivel így sokkal inkább tudtak a karakterekre koncentrálni és így egy nagyon fájó élmény lett a film a jó értelemben, mivel nagyon át lehet érezni a karakterek vívódását és szenvedését. És kapunk szenvedést dögivel, mivel a film leginkább egy holokauszt filmre hajaz, de én éreztem a hasonlóságot is Angelina Jolie Rendíthetetlenjével is. A remek dráma és karakterkezelés mellet a látvány minden eddiginél lenyűgözőbb. Már 2011-ben is szemkápráztató volt, amit az animátorok műveltek a majmokkal, de amit itt leműveltek az valami leírhatatlan. A majmok egy pillanatra sem érződnek kreáltnak, hanem hús vér élőlények érzetét keltik végig és az érzelmekről, amik kiülnek az arcuk már nem is beszélek. Látni kell! Mindemellett a film kimérten és szolidan, de nagyon megrázóan mutatja be, hogy mi is történt az emberekkel és, hogy miért butultak el. Ki kell még emelni a film zenéjét, ami nagyon régies lett, néhol olyan mintha egy hatvanas évekbeli western filmet néznénk. A nagyon erős dráma végett nem lett egy könnyen emészthető darab, de épp ez az erőssége, hogy mer más lenni és komorabb vizekre evezni. Mellesleg még meg kell említenem, hogy azt a fajta egy másik faj értelmileg felülemelkedik rajtunk szerű félelmet, ami végigkísérte az eredeti filmet ennél a filmnél sikerült először érzékeltetni.

Méltó lezárása lett ennek a nagyszerű trilógiának a Háború, Cézár pedig bekerült a filmtörténelem legnagyobb karaktereinek aranycsarnokába.