Az év első mozizása számomra ez a film volt, amivel szerencsére nem lőttem mellé, ugyanis számomre eddig ez volt a legjobb része a sikeres szériának. A történet középpontjában a már az előző részekben megismert  Dr. Elise Rainier-nek az eredetét ismerjük meg és hogy már a gyerekkorában sem volt fenékig teljfe az élete. Azonban egyszer egy férfi hívja fel a szokásos ügyben, hogy fura jelenségek történnek a házában megtudja, hogy a férfi az ő gyerekkori házába költözött be, ahol ő anno kiengedett egy gonosz démont, ezért, hogy segíthessen a férfin szembe kell nézni a gyerekkori démonaival.

Egy előzmény sztorit kaptunk, ami ismét bővíti az Insidius univezumát és remekül kapcsolódik az első részhez. A filmnek az egyik erőssége a története, ami meglepően összetettre sikeredett és még ha kicsit csavartak is rajta, behozták a történetbe, hogy nem csak a túlvilági szörnyek, de ez emberek is képesek ördögi dolgokat tenni. A főszereplőt alakító Lin Shaye meglepően jól játszik, különösen az érzelmesebb részénél. Nagyon menő lehet 74 évesen egy minőségi horror franchise központi szereplőjének lenni, büszkék lehetnek az unokák. A szellemirtó csapat két kockája szolgálták a humor forrást a feszültség oldásáért, és néhol nagyon erőltettek, de magam is meglepődtem, hogy néhol egész jól működött ez a két idióta. 

A horror része nagyon jól működött a filmek az első két harmadában. Már a nyitó jelenet se volt semmi, de az alagutas bőrönd nyitogatós rész volt a csúcs. Az utolsó harmadra, főleg miutaán premierplánba láttuk a szörnyet eléggé veszít a parafaktorából. Valamint az utolsó pár jelenettben van, hogy csak úgy történnek a dolgok, amik magyarázatot igényelnének, de azt nem kapunk. A filmben az első rész leghíresebb jumpscare jelenetét újra előadták a filmben és még mindig meglepően jól működött.

Összegészében egy korrekt horror film lett, kitűnő alakításokkal, ami a végére picit szétesik.