2018. feb 25.

Mute - kritika

írta: Filmnéző Lehel
Mute - kritika

Ez a film nem olyan lesz, mint amit várna az ember. Főleg nem annak tudatában, hogy a Hold című filmmel megegyező univerzumban játszódik. Ugyan is a Hold utánérzete inkább egy mécses törős meghatódós állapot lesz, de a Mute nem hat meg senkit, hanem szimplán lehoz a életről. A Netflix új saját gyártású produkcióját a nemzetközi kritika szó szerint a sárba taposta, szerintem eléggé alaptalanul.

A történet középpontjában Leo áll, aki egy amis családból származó néma férfi. Egy gyerekkori balesetben megsérült és szülei a hitükből kifolyólag megtagadták az orvosi ellátást. Leo azóta is éli a technofób életét és pultos ként dolgozik. Éli a nyugodt életét a barátnőjével, aki egyben a munkatársa is, ám a hölgy az egyik pillanatról a másikra letűnik, ezért elindul megkeresni, amiben segítségére lesznek a lány által a telefonjára küldött üzenetek.

 Nem egy egyszerű film a Mute és teljes mértékben meg tudom érteni, ha valakinek vannak vele problémái, de rám olyan erős hatással volt, hogy könnyen eltudom nézni a hibáit neki. De először beszélnék a jó dolgokról és, hogy miért működik ilyen jól ez a film. A főszereplőt játszó Alexander Skarsgard élete egyik legjobb alakítását tette le az asztalra, úgy, hogy meg se szólalt. Valószínűleg éppen ezért olyan erős a játéka, mert minden érzést a mimikájával és a testbeszédével vitt a vászonra. A néző nagyon hamar együtt tud érezni vele, hiszen egy olyan karakter alakít, aki még klasszikus értékeket képvisel ebben a velejéig romlott világban. A film másik két főbb szereplőjét, a két visszavonult katonai orvost Justin Theroux és Paul Rudd alakítja. Nagyon jól működik közöttük a kémia, remek párost alakítanak. Theroux-ról már eddig is tudtam, hogy egy fantasztikus színész és itt ezt csak ismét bebizonyítja. Paul Rudd pedig sorra mutatja meg, hogy több van benne egy egyszerű vígjáték színésznél. A film világa nagyon látványosan lett bemutatva, remekül passzol, a már a Holdban is meglebegtetett világképhez. A történetvezetés eleinte elég kaotikus, de a film felétől szerintem meg lehet szokni és kellő figyelemmel, minden világossá fog válni. 

 A film zenéje is nagyon szép és hangulatos lett, sajnos a filmmel egyetemben ez sem ér fel az elődjéhez, a Holdhoz. A főbb probléma a filmmel talán az, hogy túl sokáig burkolódzik a titkokba és a hosszabb lezárás ellenére, nincs elég idő az első megtekintéskor, hogy feldolgozzuk, hogy pontosan akkor ki mit és miért is csinált. Valamint, azt a kritikát is jogosnak érzem, hogy maga a történet nem igényelte a cyberpunk környezetet, de szerintem ez nem probléma egyáltalán, mert a film világa igaz, hogy nem nagyon adott hozzá a történethez, de nem is vett el belőle. A közös kapocs ez a film és a Hold között szerintem, az emberi lelketlenség elfajulása és a másik semmibevétele lehet, mivel ezen dolgok mindekét filmben erősen megtalálhatóak. A film végéhez érve nagyon deppresszív hangulat lesz urrá az emberen és a film utolsó jelenetével pedig ott vagyunk érzelmileg összetörve és egy olyan élménnyel gazdagodunk, ami még jó sokáig velünk lesz.

Nem fog mindenkinek tetszeni, de érdemes esélyt adni, neki, hogy idővel megtalálja a közönségét, mert nem érdemli meg ez a film azt a közutálatot, amit kap. 

Szólj hozzá

Kritikák