Zack Snyder az egyik, hanem a kedvenc filmrendezőm és éppen ezért nem tudtam tovább komolyabb szó nélkül tűrni, azt az állandó savazást, amit kap, és habár anno a Filmszterek tizenötödik adásában már egyszer elmondtam, hogy én mit látok benne és miért szeretem annyira, úgy gondoltam nem árt, ha még egyszer tiszta vizet öntök a pohárba.  Először magáról az emberről és életéről beszélnék, majd a filmográfiáján végighaladva fejteném ki, hogy szerintem, mért egy igen fontos alakja a modern filmkultúrának és, hogy miért is nem csinált semmit rosszul (többnyire).

1966-ban született az egyesültállamokban, édesapja egy toborzó tiszt volt még édesanyja fényképezést oktatott és festett is mellette. A középiskolai évei után jó maga is festészetet kezdett el tanulni, de amatőr szinten már ekkor is elkezdett filmeket készíteni. Ezután még egy kaliforniai egyetemen dizájnt tanult, majd a kilencvenes évek elején elkezdődött a kliprendező karrierje. Két év alatt 6 zeneszámhoz is készített videóklipet.  

Az első nagy játékfilmes rendezése nem más volt, mint George A. Romero 1978-as horror klasszikusának, a holtak hajnalának a remake-je. Elsőfilmesként viszonylag nagy vállalás egy klasszikus film újragondolásának a megrendezése, de Snyder filmográfiája bizonyítja, hogy van benne elég ambíció, hogy többször is ilyen nagyobb fába vágja a fejszéjét. Valamint azt is elárulja, hogy egy remake-et készít, hogy a rendező sokkal jobban érdeklik az adaptációk készítése és nem feltétlenül az, hogy mit mesél el, hanem az, hogy hogyan. De akkor a Holtak Hajnala. Ez a film volt talán a legfontosabb darabja a kétezres évek első felében beinduló újhullámos zombi filmeknek, ugyanis, hiába Danny Boyle volt az első, aki a gyors és őrjöngő zombikat alkalmazta, Snyder filmje volt az első, ami igazán mainstreammé tette ezt az ábrázolás módot. A film talán legerősebb része az első tíz perc, amikor is elszabadul a kertvárosi pokol és a főszereplőnőnk kimegy az utcára és szembesül azzal, hogy hogyan is nézne ki egy ilyen katasztrófa a hétköznapi ember szemszögéből. Talán azért működik olyan jól a jelenet, mert még a reggel előtt is folyamatosan építkezik apró utalásokkal, valamint amikor kimegy az utcára a nő és látja, hogy teljes a káosz a nézőben is realizálódik, hogy ez akár a saját házunk előtt is lezajlódhatna. Ezután jön mindenidők egyik legjobb filmes intrója, ahol Snyder megvillantja kliprendezői múltját és egy olyan montázst látunk, ami esztétikai értékei mellett, narratív jelentőséggel is bír, mivel felvázolja, hogy miközben hőseink a plázában dekkoltak, mi történik a világ többi részén. A filmre pedig elmondható, hogy remek helyenként meglepően könnyed hangulattal bír, például a film közepén van egy montázs (mi más), ami megmutatja, hogy a szereplők, hogyan töltik a mindennapjaikat a plázában és ez a jelenet is annyira emberire és szórakoztatóra sikerült, hogy képtelenség nem végigvigyorogni. A film látványvilága már-már korát meghazudtolóan király. A képek nagyon erősen szaturáltak, amik végig egy kis szürreális érzetet kölcsönöznek a filmek, a nagytotálok mindig valami váratlannal szolgálnak, a pláza előtt felhalmozódó zombi tömeg pedig azóta is páratlan. A film végi buszos jelenetben pedig az az élőhalott tömeg, ami várja a főszereplőinket annyira erős hatással bír, hogy még a Z Világháborúnak sem sikerült még csak megközelítenie azt a tömeg érzetet, amit a rendező produkált abban a jelenetben. Az akciók nagyon pörgősek és az azóta a rendező védjegyéül szolgáló lassítások is megjelentek itt, habár itt azért még érződik a szárnypróbálgatás, ugyanis egy két lassításnak még nincsen semmi funkciója csupán az, hogy ott legyenek. A filmnek talán még erőssége, hogy rengeteg karakter van benne és ebből fakadóan nem jut mindenkire elég idő, de páran nagyon emlékezetesek tudnak lenni.

A Rotten Tomatoes szerint ez Snyder kritikailag legsikeresebb filmje, és réteg film mivolta miatt talán ennél a filmjénél találkozni a legkevesebb negatív véleménnyel. Elég nagy sikernek számított a film ugyanis megnégyszerezte a gyártási költségeit. Ezután elindult a zombi filmeknek egy új hulláma és szinte végleg eltűntek a lassan cammogó élőhalottak egy időre. A film egyes jeleneteit többször is lemásolták más filmekben, példának okáért a Kaptár széria, minden idők legsikeresebb zombi filmsorozata a film megjelenése után szinte kötelesség szinten lemásolja a legújabb részeiben a Holtak Hajnala egyik jelenetét vagy történeti elemét.

A rendező következő filmje a 300 egy Frank Miller képregény adaptáció, aminek valószínűleg a Sin City sikere miatt adtak zöld utat. Nagy valószínűséggel ez Snyder legközkedveltebb filmje, ami szerény véleményem szerint minden idők legjobb képregény filmje is egyben. A képregény egy történelmi eseményt mesélt el kicsit darkosabb és fantasysebb szemszögből, ez az esemény nem más, mint a thermopülai csata, ahol a Spárta Leonidász király egyedül 300 fős személyi testőrségével tartotta fel a százezres nagyságú perzsa hadsereget. A legszembetűnőbb dolog, ami az embernek először szemet szúr az a film látvány világa, ami a maga idejében annyira egyedi és új volt még, annak ellenére is, hogy két évvel előtte a Sin City is hasonló technikával volt elkészítve, hogy utána egy időre egy konkrét filmes műfaj alakult ki, amiket úgy lehetett a legegyszerűbben leírni, hogy „úgy néz ki, mint a 300”. Egyébként kis kitérőként megjegyezném, hogy ennek a 300 utáni érának a csúcsa egyértelműen a Spartacus sorozat volt, ami szinte ugyan azt tudja, mint a 300 csak minden eleme ízlésesen kicsit túl van tolva. Na de a 300 és a látványvilága. Hiába használta fel a képregény rajzait koncepciós rajzokként, azt nem lehet elvitatni a rendezőtől, hogy a képeivel egy bizonyos téren Kubric-ra emlékeztet, ugyanis itt is szinte minden egyes kép egy festészeti műalkotásnak is bőven elmenne és még ha le is másolta a képregénybeli rajzokat azokat valahogy akkor is mozgásra kellet bírni. És ekkor jönnek a képbe az akciók és azok a lassítások. Itt is olyan jeleneteket alkotott Snyder, hogy azok nem egyszer lettek más filmben újra felhasználva, vagy népszerűségük végett éppen kiparodizálva. Még több mint 10 évvel később a Wonder Women-ben is néhol megegyező beállításokat és lassításokat használtak. És végül maga a film pedig, minden idők legmaszkulinabb filmje, aminek megnézése után mindenki Leonidászhoz hasonló erővel rúgná le az idegesítő főnökét a feneketlen szakadékba. Az egyedi, de végig konzisztens ábrázolás pedig végig csak alátámasztja a maszkulinitást a filmben és akármennyire is kitűnik, végig a történetet szolgálja. Valamint Gerald Butlert is a 300-nak köszönhetjük, hogy ismert lett a világ számára, habár ennél erőteljesebben, azóta sem alakított.

Rotten Tomatoes-on csupán 60%-on áll, de kétség sem fér hozzá, hogy a rendező legismertebb és legközkedveltebb filmje, nem egy mondtad a filmből szállóigévé vált, amiket bárki el tudna mondani álmából is felkeltve, és e mellé a film után egy konkrét al műfaj született, ami megpróbálta lemásolni a 300-at és meglovagolni a sikerét, több, kevesebb sikerrel. 2013-ban készült egy folytatás is a film 300 - A Birodalom Hajnala címmel, aminél Snyder csak író és producer volt, a rendezést egy kevésbé ismert rendezőre bízták rá, és habár nem ér fel az eredeti szintjére egy teljesen értékelhető és az eredeti mellé büszkén odatehető folytatás lett.

Snyder harmadik filmje egy másik képregény adaptációja volt, ami nem volt más, mint a Watchmen, amit addig megfilmesíthetetlennek tartottak. Persze az ilyen kijelentéseknél érdemes visszagondolni arra, hogy anno a Gyűrűk Ura könyveket is megfilmesíthetetlennek tartották. A Watchmennél talán, még a háromszáznál is komolyabban vette, a képregényhez való hűségességet és szó szerint az egész képregényt megfilmesítette, így egy több mint három és fél órás filmet készített el, ami ebben a formában nem kerülhetett moziba, ezért végül kivágták a kevésbé fontos jeleneteket és a filmszínházakba végül egy két óra negyven perces verzió került be. Vagyunk egy páran, akik ezt a filmet tartják minden idők legjobb szuperhős filmjének és ebben ezúttal talán az alapanyagnak egy picit nagyobb a szerepe, mint Snydernek, de az is biztos, hogy nélküle sokkal kevesebb lenne ez a film. Akármennyire is lehengerlő a körítés, mégis az összetett és egyedi történet az, ami olyan naggyá teszi a filmet. Snyder csak fogta a képregény, íratott belőle egy forgatókönyvet és utána még a szart is kirendezte belőle. A film rendezése, a 300-hoz hasonlóan itt is végig következetes, nincs egy jelenet, ami látványvilágában, vagy hangulatában kilógna a filmből. Vagyis ha pontos akarok lenni az utlimate cut-ban a képregényes történetszál nagyon feleslegesnek érződik, de éppen ezért szerintem a rendezői változat az legjobb a három verzióból. Az operatőri munka nagyon grandiózus, mindig próbáltak valami egyedit belevinni a jelenetekbe, és az egész látvány világ a cgi-tól kezdve a beállításokon át, a lassítások már-már művészi szintre emeléséig csak hozzáad az egyébként is feledhetetlen történethez. Akciójelenetből nem került sok a filmbe és azok se túl hosszúak, de talán pont ezért olyan hatásos, amikor a hősök végül akcióba lépnek. Valamint azt is érdemes megemlíteni, hogy a licencelt zenék is nagyon jól működnek a filmben. Valamint végül, még azt is megemlíteném, hogy a film elején szerepel a legjobb intró, amit filmben valaha láttam, és a Holtak Hajnalával egyetemben itt is van narratív szerepe, ami hozzáad az erejéhez.

A film 64 %-on áll a kritikai konszenzus alapján, ami részben érthető, mert azt el kell ismernem, hogy annak ellenére, hogy imádom és csodálom ezt a filmet, azért van benne egy elég „hit or miss” hatás. Az alapjául szolgáló képregény is elég ismert és várható volt, hogy az adaptáció annak ellenére se fog mindenkinek tetszeni, hogy végig teljesen hű maradt az alapanyaghoz. De ezek ellenére is szerintem, mindenkinek el kell ismernie, hogy egy nagyon ambiciózus alkotás, ami egy értékes darabja, a modern blockbuster filmeknek, főleg a mostani futószalagon érkező szuperhős filmek korában.

A következő munkája talán a legjelentéktelenebb a filmográfiájában. Snyder ezúttal egy gyerek mesekönyvet adaptált egy animációs film formájában. A filmnek különösebben nincsenek komoly problémái, egy teljesen korrekt, de felejthető mese lett, ami néhol azért, nem fél kicsit sötétebb hangulatú lenni az átlag animációknál. Egy dolog van, ami miatt mégis emlékezetes tud maradni a film, és az nem más, mint a látványa. Amit itt Snyderék megalkottak az valami olyan szinten szemet gyönyörködtető, hogy annak azelőtt és, azóta sem akadt párja cgi animáció terén. És tudom, hogy nagyon kevesen ismerik ezt a filmet, pedig ha más nem az elképzelhetetlenül szemet gyönyörködtető látványa miatt érdemes megnézni egyszer.

Maga a film épp, hogy nem lett veszteséges és a kritikai fogadtatása is elég vegyes volt, ezért elég hamar a feledés homályába merült.

Ezután egy évvel azonban jött a rendező első olyan projektje, ami teljes mértékben a sajátja volt. Ő írta, ő volt a producere és ő is rendezte. És hát elég nagy mellé nyúlás lett belőle sajnos, pedig a potenciál ott volt. Igazából a film egy területen csúszott el és az nem más, mint a forgatókönyv, amit, azóta sem írt Snyder a saját filmjéhez többet. Egyébként maga az alapötlet nem rossz csak egyrészt túl volt komplikálva és elég hamar egy erős mindfuck érzése lehetett az embernek, valamint a nagyon összetett és több síkon is értelmezhető sztori mellé, megtudtuk, hogy hogyan nézhetnek ki Snyder álmai és hát valami kibaszott látványosak. Mindegyik akciószekvenciának teljesen más körítést készítettek és így maguk az akció jelenetek mivolta is megváltozott folyamatosan, ami egy nagyon jó változatosságot adott az egész filmek.

Tulajdonképpen ennyit lehet elmondani az Álomháborúról, hogy mindenidők egyik leglátványosabb szar filmje, ami újra bizonyítja Snyder tehetségét a látványos akciók és beállítások készítéséhez, és azt is megtudtuk, hogy a forgatókönyvírás nem megy neki, amit utána annyira nem is nagyon erőltetett. A film annak rendje és módja szerint megbukott, de szerencsére korábbi filmjeivel egy elég combos ajánlólevele volt, hogy beválasszák egy új supermen film rendezéséhez, és a Dc képregények filmes univerzumának elindításához.

Emlékszem anno még azért nem voltam ennyire napra kész a filmes hírekkel, mint mostanában és amikor a Sötét Lovag Felemelkedés előtt leadták az Acélember első előzetesét én ott eldobtam az agyam. Nem elég, hogy maga az előzetes is baromi hangulatos volt, de ilyeneket írtak ki, hogy Christopfer Nolan producer és Zack Snyder rendezőtől. Egyből mindennél jobban elkezdtem várni a filmet, akkoriban egyébként is könnyebben lelkesedtem egy-egy újabb blockbusterért. Később egymást követték a jobbnál jobb előzetesek, majd eljött a premiernap és szaladtam is a moziba. Egy nagyon jó élmény volt a film, főleg azért mert a marvel bohóckodása mellett azt láttam, hogy a Dc megpróbálja komolyabban venni a saját filmes univerzumát és nem degradálja le a szuperhős filmeket akcióvígjátékok szintjére. Snyder pedig hozta az elvárhatót, a film baromi hangulatos volt, és itt is egy új szintre emelte, amit a látványos filmekről gondoltunk. Amit a film második felében zúzást leművelnek ahhoz foghatót én azelőtt még nem láttam, de szerintem sokan így vannak ezzel még. A film fő gonosza pedig olyan erősre sikerült, amire senki nem számított. Herny Cavill is tökéletes választás volt az Acélembernek és nagyon hitelesen hozta a képességeit még csak próbálgató, éretlen, de igazságos megmentőt. Összegészében egy remek supermen film lett szerintem az Acélember, ami remekül megadta az alaphangulatot a Dc filmes univerzumának és jól előrevetítette, hogy ők bizony nem akarják a marvelt lemásolni.

A Rotten Tomatoeson masszív 56%-on áll, aminek szerintem messze köze nincs a valósághoz és a negatív fogadtatást valószínűleg a második gyerek hátránya miatt kapta. Biztos lesz aki megtalál, hogy én tuti dc rajongó vagyok és nem tudom elviselni a bukást, de egy képregényt nem olvastam életemben és tényleg csak annyi van, hogy ez a film sokkal nagyobb élményt tudott nekem nyújtani, mint előtte bármelyik MCU film.

Az Acélember után ugye jött a hír, hogy a Batman Szupermen ellent is Snyder rendezi és gondoltam nem lesz itt baj, majd most végre a nagy átlag is meglátja azt, amit én megláttam az Acélemberben. Az Acélemberrel egyetemben Snyder itt is csak a rendezési munkálatokat látta el, az-az valaki másnak a forgató könyvéből készített egy filmet, amit szerintem érdemes lesz észben tartani, mert a továbbiakban egy fontos tárgya lesz a film melletti érvelésemnek. Már a megjelenés előtt jött pár baljóslatú hír, hogy a film nem igazán lett jó, meg hogy ilyen meg olyan bajok vannak benne. Ez engem csak még kíváncsibbá tett és premierhétvégén mentem is a moziba megnézni, majd a film után konstatáltam, hogy ez tök klassz volt, de simán lehetett volna hosszabb, mert azért lett volna még mit kifejteni. A problémák igazából csak a forgatókönyvből akadtak és Snyder szerintem az egyik legérettebb rendezését csinálta meg és egy olyan grandiózus filmet rakott össze nekünk, annak ellenére, hogy maga a sztori összetettsége ellenére sem nagyszabású, hogy olyat ritkán látni. Az akció jelenetek olyan szinten bűntettek, hogy azt leírni is nehéz. Valamint Snyder itt tényleg fullba nyomta azt, amihez a legjobban ért és olyan lassított beállításokat komponált meg, amikhez hasonlót a Watchmen óta nem látott a filmvászon. A stílusával el tudta érni, hogy ne érdekeljenek a hiányosságok a történetben és átadjam magam, az isten és ember harcának teljes mértékben, és amikor az a harc bekövetkezett, az olyan szinten kimaximalizálta a két főszereplő párviadalában rejlő potenciálokat, hogy azt tanítani lehetne és megcsinálta minden idők egyik legkirályabb nagyszabású szuperhős párharcát. Összehasonlítás képen érdemes mellé tenni akármelyik MCU egy egy elleni akciójelenetét. És akkor még ott vannak a filmben a montázsok, amiknek a színvonalából ezúttal sem adott le a rendező és ismét nem csak a szemet gyönyörködtették, hanem narratív szereppel is bírtak. A mozi verziónak a története tény, hogy elég hiányos, de akkor sem érdemelte meg ez a film azt a gyűlöletet, amit kapott, és még inkább Zack Snyder nem érdemelte meg a gyűlöletet a „dceu tönkretételéért”, mert a legtöbb ember hibája ezzel a filmmel, a forgatókönyvvel volt, amihez Snydernek semmi köze nem volt, ő csak fogta és olyan epikusra és menőre rendezte amennyire csak tudta. És volt akinek ez elég volt. Az már más kérdés, hogy a film után otthoni forgalmazásban kiadott bővített változat a történetbeli hiányosságokat is orvosolta és így legalább a tényleges mesterműként maradhat fent az utókor számára.

A Rotten Tomatoes-on masszív 26%-on áll, aminek tényleg köze sincs a valósághoz, azt pedig kifejezetten szomorúnak és igazságtalannak érzem, hogy sok ember a filmnek olyan hibáiért vonja Zack Snydert felelősségre, amikért nem ő volt a felelős. Valamint ez még következetes volt az univerzum építés terén és teljes mértékben komolyan vették a filmet és a hangulatot, poénok szinte alig voltak a filmben és azok is a kevésbé feszültebb részeken.

A BVS-t követően jött az Igazság Ligája, ami hányattatott sorsa miatt, nagyon nem is nevezhető Snyder filmek, az okokat szerintem minden filmvilágban jártas ember tudja, ezért nem is részletezném. Erről a filmről éppen ezért nem is beszélnék hosszan. Igazából egy tökéletes példája, hogy milyen kártékony tud lenni a stúdiók által gyakorolt nyomás a filmekre, mert ilyen káoszt szülnek, mint ez a film. Nem elég, hogy a filmen belül is teljes néha az identitás zavar az egyes jelenetek között, de az eddig épített univerzumot is szinte teljesen szembeköpi, a súlytalan könnyedségével. Pont azt szerettem az első két filmben, hogy mindennek volt súlya, de itt annyira rámentek a marvel utánzásra és, hogy ha nekik ment nekünk is fog mentalitásra, hogy végül magukat rúgták tökön. Egy igazi katasztrófa, ami még mindezek ellenére is sikeres tudott maradni anyagilag.

Szóval ez lett volna a nagy Zack Snyder összegzőm, remélem azért sikerült valamilyen szinten árnyalnom a képet azokban, akik szerint egy fakezű rendező és nincs helye hollywoodban, mert szerintem, ha valakinek, neki van helye a nagyok között.