A film az igen bonyolult, nehezen értelmezhető és hosszú címe ellenére egy eléggé egyszerű, de annál szívszorítóbb történetet mesél el. A helyszín a második világháború utáni Anglia, ahol egy Juliet Ashton nevű írónő kap egy rajongói levelet egy Guernsey nevű szigeten élő férfitól, aki az ő első könyvét olvasta el először, a németek által megszállt idők alatt. Ugyanis ez a sziget az egész háború alatt német megszállás alatt volt és egy pár helyi lakos alakított egy könyvklubot, ahol titokban tudták megenni a németek által még el nem kobzott ételeket. A történet meghatja az írónőt és el is indul a szigetre, hogy találkozzon a könyvklubbal, de az ott tartózkodása alatt rá kell jönnie, hogy még egyáltalán nincs tisztában a teljes történettel.

 Egy best seller könyv adaptációjának a forgalmazási jogait vásárolta meg ezúttal a Netflix és habár a nyár első fele nem igazán volt szerencsés nekik a filmek szempontjából, így a végére az ilyen filmek miatt, azért gyorsan visszatér az ember szolgáltatóba vetett hite. Tipikusan egy olyan film a The Guernsey Literary…, aminek megnézése után egy elégedett mosollyal nyugtázza az ember, hogy „hmm ez most jól esett”. A film története az első harmadban még nem igazán tudja bevonni a nézőt, de ahogy egyre jobban ismerjük meg a karaktereket és egyre többet tudunk meg a múltról, úgy kezdünk egyre jobban izgulni, hogy mindenkép valósuljon meg az elkerülhetetlen happy end. Tulajdonképpen ez is egy mércéje a jó filmnek, hogy annak ellenére, hogy tudod mi lesz a vége, ugyan úgy tudsz izgulni azért, hogy a karaktereknek végül jó legyen. 

 A főszerepet a Baby Driver-ből már ismert Lilly James alakítja, kifogástalanul és nagyon bájosan. A többi szerepben is mérsékelten ismert színészek alakítanak, kimagaslót senki nem alkot, de mindenki hiteles a szerepében. A díszletek és a jelmezek kellően hitelesek, de volt pár jelenet, ahol a kénytelenek voltak a háttérhez cgi-t alkalmazni, ami a korlátozott költségvetés végett nem mindig működött, de nem is erőltették az alkotók, úgyhogy szerencsére az az egy két kicsit csúnyább háttérelem, ami van a filmben egyáltalán nem szemetszúró. Leginkább egy jó tíz évvel ezelőtti kosztümös tévéfilmre emlékeztet, de abból a jobbik fajtából. Amit vasárnap délután le tud ülni az egész család és együtt végignézni. Azért a film érint néhol komolyabb témákat, amiket leginkább csak a felnőttek fognak értékelni, de szerintem egy tizenévesnek is teljes élményt tud nyújtani. Igazi öreg iskolás kosztümös romantikus film, ami nem sok készül manapság, jó film ebből a kategóriából, meg pláne, úgyhogy számomra egy nagyon kellemes meglepetés volt.

 Egy családi filmezéshez, vagy egy esős délutánhoz (ami mostanában nem túl sűrűn van, de mindjárt itt az ősz) remek választás lehet a The Guernsey Literary and Potato Peel Pie Society.