Tonya Harding neve az idősebbeknek ismerősen csenghet, hiszen egy igen mozgalmas életű műkorcsolyázóról van szó, aki nem csak a tehetsége miatt lett világhírű. Az ő életéről csináltak tavaly egy igen egyedi életrajzi filmet, amit még csak most sikerült bepótolnom és így utólag már bánom is, hogy anno nem moziban néztem.

A film fiktív interjúkon keresztül vezeti végig a nézőt a fontosabb eseményeken többnyire időrendben. Számomra új volt még maga a sztori és hogy hova fog vezetni Tonya élete ugyanis, amikor ez a hírekben ment én még nem éltem és direkt nem is néztem utána a film előtt, hogy teljes legyen az élmény. Szerintem, aki már ismeri, annak sem lesz kevésbé emlékezetes élmény a film, mivel egyrészt rengeteg időt fordít Tonya magánéletének a részletes bemutatására és a megvalósítás is nem hétköznapi. Sokszor lebontják a negyedik falat, az-az kiszólnak a nézőhöz a filmbeli szereplők, amik például remekül működnek a szereplők tetteinek jobb megértéséhez. Ráadásul a legtöbbször úgy használják, hogy az interjúban beszél a már idősebb Tonya és a filmben akkor lévő fiatalabb énje fejezi be a mondatot. Craig Gillespie eddig számomra egy vegyes minőséget produkáló korrekt hollywood-i iparos rendező volt, a Frászkarikán kívül egyik filmjét se kedveltem igazán, de ezzel a filmmel szerintem sikerült egy nagyobbat feljebb lépnie a ranglétrán és bebizonyítania, hogy több van benne egy tucatrendezőnél.

Az operatőri munka is nagyon ötletes, a korcsolyázós részekből pedig kihozták szerintem a maximumot, ami a kamerakezelést illeti. Még nem beszéltem a film sztárjáról, Margot Robie-ról, akinek a színészi karrierje szintén előrébb lépett egy fejezetett ezzel a szereppel. Eddig sem kételkedett senki a színészi képességeiben, de hiányzott az az igazán nagy szerep neki, amit most megkapott. Öröm nézni, hogy milyen szenvedéllyel keltette életre a félrecsúszott életű műkorcsolyázót, habár néhol azért volt olyan érzése az embernek, hogy direkt arra játszottak rá az alkotók, hogy akkor meg most megmutathassák, hogy Robie milyen jó színésznő. Tonya férjét játszó Sebastian Stan is meg tudta mutatni, hogy több van benne Amerika Kapitány legjobb barátjánál, de a mellékszereplők közül a show-t egyértelműen Paul Walter Hauser lopja el, akit a Kingdom-ból már ismerhettek páran és itt is egy hasonló karaktert hozott, mint abban a sorozatban, de valahogy az itteni figurája sokkal szórakoztatóbb volt és kevésbé volt jóízűen idegesítő. A film zenei felhozatalát még mindenkép érdemes kiemelni, ami pár túlhasznált retro szám mellett egész pofás listát tud felmutatni, amik a jelenetek alatt is remekül működnek.

Az Én,  Tonya kifogástalanul mesélt el egy filmérdemes történetet és van amikor ennyi elég a boldogsághoz.