Egy meteor akkor akkora erővel csapódik a földbe, hogy az képes kipusztítani az egész emberiséget. Ausztráliának tizenkét órája van hátra, amíg elér oda a hullám és végleg megszűnik az élet. Mindenki másképp dolgozza fel, hogy itt a vég. Van, aki egyedül szeretné tölteni az utolsó perceket, van aki a magából kifordulva őrjöng az utcán, van aki bulit csap és próbálja elfelejteni, hogy itt a vég és van akinek fogalmi sincs, hogy mihez kezdjen magával. Ilyen a főszereplőnk, James is, aki jobb híján elindul a barátnője tesójának a bulijába, ám de útközben belefut egy elrabolt fiatal lányba és a lelkiismeretével nem bírva megmenti őt. Eleinte minden szembejövő beszámítható embernek próbálja lepasszolni a lányt, de idővel rájön, hogy neki kell segítenie megtalálnia az apját.

Nem egy hétköznapi filmélmény volt ez, ugyanis nem csak, hogy elég széles skálán képes megmutatni, hogy hogyan reagálnak az emberek a végítéletre, de érzelmi szinten is nagyon erősen tud hatni az emberre. Az utolsó harmadára egy igazi szívszorító élmény lesz, ami rendesen képes megmozgatni az ember könnycsatornáit. Persze nem lenne képes a film ennyire rezonálni az emberrel, ha nem tudnánk együttérezni a karakterekkel. A főszereplőt alakító Nathan Phillips remekül hozza a lecsúszott, a helyét a világban kereső fiatal felnőttet. Tipikusan az a csávó, aki mindent elszúrt az életben és teljes mértékben tisztában van a rossz döntéseivel. Ezért érzi egyre inkább jobban kötelességének, hogy segítsen Rose-nak megtalálni a családját, hogy egyfajta megváltást nyerjen és az utolsó pillanatokban el tudjon számolni a lelkiismeretével. A Rose-t alakító Angourie Rice a Rendes Fickókból ismerős lehet páraknak, és itt sem játszik kevésbé jól. A kettejük között a film során kialakuló kapcsolat pedig egyszerre bájos és szörnyen szívszorító.

A film látvány világa kellően realisztikus, habár néhol szerintem túlságosan is kihaltak voltak az utcák, de ennek valószínűleg költségvetési okai voltak. Szerintem egy kicsit több pénzzel biztos egy sokkal zsúfoltabb és kaotikusabb kertváros képet alkottak volna a készítők. A filmen végig van egy folyamatosan erősödő narancsszínű szűrű, ami remekül megteremti a világvége hangulatot. A kamerával is jól bántak, nem egy szép beállítás van, amik hosszútávon is emlékezetesek lesznek.

Egy kifejezetten erős világvége film a These Final Hours, amit szerintem mindenkinek érdemes legalább egyszer megnéznie.