2018. sze 29.

South Pacific - kritika

írta: Filmnéző Lehel
South Pacific - kritika

Nem is olyan csendes az óceán

Mostanában elkezdtem nagyobb mennyiségben nézni a természetfilmeket. Mindig is szívesen néztem őket, de az utóbbi időben a nagy szkriptelt sorozatos dömpingben kicsit alulmaradtak a figyelmemért vívott küzdelemben. Ekkor gondoltam, ha már sok ilyen természet dokut fogok nézni, akkor mért ne osztanám meg veletek is az élményeimet. Az első állomás máris nagyon magasra teszi a lécet, ugyanis a South Pacific az egyik legjobb természet dokumentum sorozat, amit életemben láttam.

Könnyedén felveszi a versenyt a csúcsnak tartott Planet Earth sorozattal és számomra kicsit felül is tudja múlni azt. A narrátor ezúttal nem David Attenborough, hanem Benedict Cumberbatch és hiába is imádom a színészt, előre kicsit megijedtem, mert ha színészek narrálják az ilyen természet filmeket, sokszor hajlamosak egy alakítást is belevinni a szövegeik elmondásába, ami általában nagyon rosszul szokott elsülni. Szerencsére Cumberbatch nagyon visszafogott volt, és amikor kicsit játszott is a hangjával az is meglepően jól sült el és kifejezetten humoros pillanatokat szült.

Maga a sorozat egy öt plusz egyes rendszert követ, az az öt részen keresztül mutatja be a Csendes-óceaán élővilágát, majd az utolsó részben a környezetvédelemre és a prevencióra koncentrál. Személy szerint a második „Castaways” című rész volt a kedvencem, ahol egyre távolodva a kontinensektől fokozatosan mutatták be, hogyan alakul az ökoszisztéma a szigeteken, ahogy egyre kevesebb szárazföldi életforma tud eljutni rájuk. Több részben is a szigetek elszigeteltsége miatt, nagyon sokat lehet tanulni a sorozatból arról, hogy hogyan is működik az evolúció.

Az állat és növényvilág mellet az emberi őslakosok egy része is bemutatásra kerül és a világ első bungee jumping-ozói mellet, a húsvét szigetek rejtélye is terítékre kerül. Az operatőri munka bőven hozza a megszokott BBC színvonalat, de amivel igazán maradandót alkottak a készítők az a lassítások zseniális használata.  Olyan elképesztő, a zenével teljesen összhangban lévő jeleneteket alkottak, hogy ehhez hasonlót még nem nagyon láttam. A zene pedig szintén elképesztő. Nagyon szeretem, ha filmben, sorozatban, dokumentumban visszatérő zenéket használnak, vagyis egy adott téma több hasonló jellegű jelenet alatt is megjelenik és ezt is csúcsra vitték az készítők. David Mitchman olyan magukkal ragadó számokat komponált, amik olyan a hatást tudnak kelteni, mintha maga az anyatermészet szólalt volna meg.

Ha valamire, akkor erre a sorozatra igaz, hogy bárkinek lehet ajánlani, mert mindenkinek ugyan olyan fantasztikus élményt tud nyújtani. Aki szeretné feldobni a napját az mindenkép kezdjen bele.

Szólj hozzá

Sorozatok