Nagy várakozás övezte meg Damien Chazelle harmadik nagy játékfilmjét, ugyanis a fiatal rendező tehetség igen hamar beírta magát a filmtörténelembe szerintem. És ha már történelem ezúttal egy történelmi filmet készített, aminek középpontjában Neil Armstrong áll, az első ember a holdon. Egyáltalán nem lóg ki ez a darab sem a filmográfiájából annak ellenére sem, hogy eddig csak zenés filmeket készített, ugyanis Az Első Embernek is a maximalizmus és a tökéletességre való törekvés tulajdonképpen a központi témája. A történetet ismerjük, tudjuk mi lesz a vége, de ez ettől függetlenül még bőven egy olyan történet, ami a filmvászonért kiállt és Chazelle-nek sikerült egy újabb remek filmet leraknia az asztalra, annak ellenére, hogy azért találtam kifogásolni valót benne.

Először is maguk az űr jelenetek nagyon realisztikusan lettek ábrázolva, már-már minimalisztikusan és tényleg képesek valamennyit visszaadni abból, hogy milyen embert próbáló feladat lehetett ezekben az űrhajókban utazni, úgy hogy közben irányítaniuk is kellet azokat, de néhol szerintem kicsit már átestek a ló túloldalára, és amikor már nem először hosszú perceken keresztül Ryan Gosling rázkódó arcát látjuk az egy idő után fárasztó tud lenni. Maga a Holdra szállás és a Holdon játszódó jelenetek viszont jobb szó híján tökéletesek lettek. A landolás a fantasztikus, mégis meglepő hangzással operáló zenével egy nagyon torokszorító jelenet, ami nagyvászonért kiállt, majd amikor a landolás után kinyílnak a zsilipek és minden hang elhalkul, egy igazi földöntúli jelenetet láthatunk. A film zenéjének egyes dallamai egyébként engem emlékeztettek a Kaliforniai Álom zenéjére, ami szerintem nem lehet véletlen egybeesés.

A sztori két szálon halad, az egyik az űrprogram, valamint Neil és a többi asztronauta pontos bemutatásával foglalkozik, míg a másik az a címszereplő családi életét és problémáit hivatott bemutatni. És itt jön az egyetlen problémám a filmmel, hogy a családi szál eléggé unalmas és érdektelen volt és így, hogy az összes másik jelenet, ami az űrhajósokkal és a programmal foglalkozott egytől egyig remekek és érdekfeszítőek voltak sokkal jobban érződött a kontraszt a két szál között. Szerintem, ha egy jó húsz percet kivágtak volna a családi szálból egy sokkal intenzívebb filmet kaptunk volna és nem éreztem volna annyira a széket alattam egyes jeleneteknél. Ettől persze nem lesz ez rossz film, sőt Az Első Ember egy nagyon jó film, csak szerintem lehetett volna jobb is. A színészeknek nem volt komoly dolguk, mindenki remekül hozza a karakterét, ami kiemelendő viszont az, hogy az aránylag kevés közös jelenet ellenére is milyen jól működött a kémia az űrhajósok között, ami miatt az egyes szereplők halála sokkal jobban átérezhető volt.

Egyszer mindenkép érdemes megnézni ezt a filmet és, aki teheti az moziban nézze, de koraszkos mesterművet nem kell várni tőle.