Megérkezett a Netflix legújabb filmes nagy dobása, a Coen testvérek új filmje a The Ballad of Buster Scruggs, aminek az a különlegessége, hogy egy antológia film, az-az hat egymáshoz nem kapcsolódó történetből áll.

Aki ismeri a Coen testvérek munkásságát az tudja, hogy mire számítson, aki pedig nem, annak elmondom. Hat darab lassan csordogáló történetre, érdekes párbeszédekre, abszúrd szituációkra és remek beállításokra. Igazából talán az a legnagyobb problémám a filmmel kapcsolatban, hogy ezek a sztorik külön-külön kis adagokban szerintem jobba működtek volna, mert így egy idő után megülik az ember gyomrát. Pedig szerintem pont, hogy az utolsó előtti szkeccs sikerült a legjobban, aminek az oka az, hogy az a történet egy egész estés filmként is működött volna, nem véletlen, hogy az is a leghosszabb az összes közül. Az utolsó sztori viszont igazából egy negyed órás párbeszéd, ahol egy idő után a elveszti az ember a fonalat a hosszú monológok között és a végén egyszer csak felkapja a fejét, azt gondolván hogy „ja ez csak ennyi volt”. A többi egész érdekes és a gyönyörű tájak valamint a szép fényképezés végig a képernyőre szegezi a tekintetet, de mégis hiányzik belőlük az plusz, amiért az erősebb Coen filmeket szerettem.

Egyszer mindenkép érdemes megnézni, mert egy különleges film, de nem ez lesz az új mérföldkő a testvérpár filmográfiájában.