Négy barát próbál túlélni egy olyan világban, ahol az emberek nagy része már halott vagy fertőzött. Ebben az esetben nem változnak zombivá, csupán egy gyógyíthatatlan vírusról van szó. A társág a túlélésük érdekében felállított egy szabályrendszert, amit minden szituációban követnek. A négy barát útját meséli el a film, ahogy próbálnak eljutni az óceán partjához.

Tipikusan olyan film a Carriers, ami valószínűleg egy rövidfilmnek indult, és időközben rájöttek, hogy menni fog ez nagy játékfilmben is. Éppen ezért igazából rendes története nincs is csupán jelenetek sorozata az egész komolyabb összefüggés nélkül, ez is inkább egy úti kalauz ebbe a kietlen világba, ám míg például a Stake Land-et elvitte a hátán a hangulata és az érdekes világa, addig itt több olyan zavaró tényező is volt, amik miatt csak fenntartásokkal tudtam élvezni a filmet. Például a szabályaik, amiket a film elején még nagyon szigorúan vettek, aztán néhol minden ok nélkül például elfelejtették feltenni a levegő szűrőt a szájukra, vagy szimplán kevésbé óvatosak. Ezzel az a probléma, hogy később abból lesz egy nagyon drámai jelenet, hogy minden áron ragaszkodnak a szabályokhoz. Valamint a film hangulata is nagyon könnyen ingadozik a könnyed és a szörnyen drámai között. Persze akad egy két érdekes vagy feszült jelenet, de a film végével az az érzésem támadt, hogy ez mind szép és jó, de ez így kevés volt.

Aki már nagyon vágyakozik egy mezei vírusos film után az tehet vele egy próbát, de nem garantálom, hogy másnap még emlékezni fog rá.