Underworld: Ébredés - kritika
Szerethetően felejthető
Egy vasárnap esti chillezésként indítottam el ezt a filmet, mivel az Underworld filmekben egy igen komoly művelet csalódni, ugyanis nem árulnak zsákbamacskát. Vámpírok lövik a vérfarkasokat gépfegyverekkel és közben a latexbe tuszakolt Kate Beckinsale bejár pár helyszínt meg van valami sztori is. Ezt vártam az Ébredés alcímű filmtől, amit most láttam először, de erre csak menetközben jöttem rá. A sztori elején megtudjuk, hogy a vámpírok és a vérfarkasok titka kitudódott és az emberek a kihalás szélére taszították a két fajt, elhintve, hogy ez a rész egy most más lesz, mint az eddigiek, de megnyugtatok mindenkit, az új setting ellenére a film felénél újra a vámpírok gépfegyverrel darálják a vérfarkasokat szitunál lyukadunk ki.
Meg is nyugodott a kicsi szívem, és a botrányosan rossz ötödik rész után (amit anno a moziban néztem) meg is lepődtem kicsit, hogy a saját keretien belül milyen jól működik a film. Az akciók kellően látványosak és jó a ritmusuk és a zúzások közti filler részek sem arcpirítóak az esetek nagy részében, sőt ez az ezúttal a vámpírok vannak rosszabb helyzetben szál egész jól megfogott, még ha elég felületesen is érinti ezt a film. A színészi alakítások a szokásos Underworld szintet hozzák, habár Beckinsale-en már kicsit szerintem érződik, hogy csak a gázsi miatt vállalta el a sokadik folytatást.
Aki szívesen nézne egy ilyen hentelős vérfarkasos filmet, és a harmadik Underworld filmet már rongyosra nézte az szerintem ezt se hagyja ki, de akiknek idegen ez a műfaj azokat biztos, hogy nem ez fogja megtéríteni.