Az idei év legjobban várt filmje az Öngyilkos osztag volt számomra, már a tavalyi comic-con előzetes óta, egyszerűen megfogott az egész atmoszféra és az ötlet, hogy végre egy film bemutatja, ahogy az előzetesben is mondták, az igazság rossz oldalát. Lényeg a lényeg, tűkön ülve vártam ezt a filmet és amikor megláttam ez első postokat és kritikákat abban reménykedtem, hogy itt is a DC effektus lépett fel, az az ebben a filmben is minden rossz volt, amit egy Marvel filmnél elnézünk és most, hogy láttam a filmet, kijelenthetem, hogy a DC moziverzumának harmadik filmjénél is fellépett az a jelenség, ami az a stúdió előző filmjeinél is volt, mivel én nagyon rég szórakoztam ilyen jót moziban, mint ezen a filmen. Most elkezdhetnék ...

Habár nem terveztem krititák írni erről a filmről, mert egyszerűen annyira középszerű lett, hogy nehéz róla érdemben írni, de mivel az Öngyilkos osztagra csak holnap jutok el, ezért úgy gondoltam megírom ezt is, nehogy bármelyik olvasóm is azt gondolja, hogy eltűntem.

Hosszú évek teltek el az ultimátum eseményei óta és Bourne azóta járja a világot és főleg utcai bunyókkal keresi a kenyerét, mígnem egy nap ismét feltűnik Nicky és közli vele, hogy feltörte a CIA adatbázisát és olyan információkat talált, amik arra utalnak, hogy egy újabb ügynökprogramot kezdtek el szervezni és ezen információk birtokában végleg lebuktathatják őket. A CIA persze egyből rájuk áll és el is kezdődik a szokásos hajtóvadászat egymástól ...